Skócia: menni vagy maradni?
2014. szeptember 18. 12:30
Kivégzik a skót királynőt
A váltakozó sikerű harcok után Robert Bruce (I. Róbert) került a skót trónra 1306-ban (1306-1329). A II. Edvárd angol uralkodó seregei felett aratott bannockburni győzelme (1314) után megszilárdította hatalmát, majd Angliának az 1328-as northamptoni szerződésben el kellett ismernie a független Skócia létét. Még ezt megelőzően a skót vezetők 1320-ban kiadták a világ első írott függetlenségi nyilatkozatának is tartott, a skót identitás kialakulásában mérföldkőnek számító Arbroath-i Nyilatkozatot, amelyet a pápához intéztek Skócia nemzeti függetlenségének megvédése érdekében.
A harcok Róbert halála után újra kiújultak, az uralkodó fia, II. Dávid király (1329-71) a százéves háború (1337-1453) kitörésekor a franciák oldalára állt. II. Róberttel leányágon 1371-ben a Stuart-ház került trónra választás útján, amelynek sikerült stabilizálnia Skóciát. Ezt követően a 15. század végéig sűrű megszakításokkal ugyan, de nagyobbrészt béke honolt az országban.
I. Erzsébet és Stuart Mária
VIII. Henrik uralkodása alatt megromlottak az angol-skót kapcsolatok, az ország helyzetét pedig az anglikán, a skót református és a katolikus nézetek közötti feszültségek nehezítették. A nőfaló angol uralkodó a Rómával való szakítás után - hatalmát megszilárdítandó - felajánlotta lánya, Mária kezét V. Jakab skót királynak (1513-42), aki inkább a francia király lányát vette feleségül, tovább élezve ezzel az angolokkal szembeni ellentétet.
V. Jakab Anglia ellen vezette hadait, ám az angolok 1542-ben Solway Mossnál megsemmisítő vereséget mértek a skótokra, a király pedig néhány nappal később meghalt. Utódja hatnapos leánya, Stuart Mária lett. Miután a skótok dinasztikus házassági kísérlete zátonyra futott, Anglia 1547-ban újabb súlyos katonai vereséget mért Skóciára, a gyermek Máriát pedig Franciaországba menekítették, ahol rangjához méltó fogadtatásban, majd neveltetésben részesült.
1559-ben VIII. Henrik lánya, Erzsébet lépett Anglia trónjára. Stuart Mária nem ismerte el protestáns unokahúga jogát az uralkodásra, s ő is felvette az Anglia királynője címet. Ennél többet azonban nem tehetett: férje 1560-ban meghalt, a régensként Franciaországot kormányzó Medici Katalin pedig a hugenották lázadása miatt kiegyezett az angolokkal.
A csalódott Mária hazatért Skóciába. Az állandóan lázongó protestáns rendek gyanakvással tekintettek alig 18 éves, katolikus királynőjükre, neki mégis sikerült megszilárdítania hatalmát. Mária gondjai 1567-ben oldódtak meg, amikor kényelmetlenné vált, hatalomvágyó urát meggyilkolta Bothwell earlje. Mária nemhogy megbüntette volna a tettest, de három hónap múlva hozzáment feleségül. Ezzel azonban maga ellen fordította egész népét. A harmadik esküvőt a katolikus és a protestáns egyház is érvénytelennek nyilvánította, Máriát lemondatták 13 hónapos fia, Jakab javára, majd bebörtönözték.
Erzsébet nem tudta és nem is akarta őt trónjára visszasegíteni. Stuart Mária szabadulása érdekében eleinte kérvényekkel bombázta "kedves testvérét", majd egy összeesküvésbe bonyolódott, levelezését azonban elfogták és per indult ellene. A skót királynőt angol bíróság előtt, angol törvények alapján ítélték halálra, s Erzsébet - bár tartott a következményektől - végül engedélyezte a kivégzést, amit 1587-ben hajtottak végre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
