Kárpátalja, a többször gazdát cserélt térség
2014. március 25. 10:08 Németh Máté
Az elmúlt hónapok hazánktól keletre végbemenő eseményei fokozott készültségben tartják Európa országait, Oroszországot, illetve az Egyesült Államokat. Az Ukrajnában történő, nyugat-kelet orientáció kapcsán kibontakozó belviszályok, a krími válság, Oroszország nyomásgyakorlása és az erre adott európai reakciók következtében szomszédunk kritikus, bizonytalan kimenetelű sodrásba került. A válság keretein belül emlegetnek államcsődöt, a Krím már elszakadt, sőt az orosz duma alelnöke a minap Ukrajna felosztását javasolta. A helyzet sok vonatkozásban bennünket, magyarokat is érint, különösen annak tudatában, hogy az Ukrajna nyugati részén fekvő Kárpátalja - amely korábban mintegy ezer évig Magyarország része volt - 1991 óta az ukrán állam közigazgatási egysége, megközelítőleg 150 ezer magyarral együtt. A régió 20. századi története, hogy mikor melyik országhoz, birodalomhoz tartozott éppen, meglehetősen változatosan alakult.
Kárpátalja ezeréves magyar története
Kárpátalja területe a magyar királyság megalakulása óta a magyar állam részét képezte egészen 1918-ig. A terület az Árpád-házi királyok uralkodása során feltehetőleg a dukátus (a trónörökös kormányzása alatt álló terület), vagyis a hercegség része volt, amely az ország egyharmadát jelentette. Ennek megszüntetése után - Könyves Kálmán uralkodása alatt - a térség ismét a király tulajdonát képezte, majd az utolsó Árpádok idején meggyengülő királyi hatalmat kihasználva az ország tartományurai mind több vármegyét kezdtek birtokba venni. Az ország északkeleti régióját, benne Kárpátalját az Abák családja foglalta el. Fennhatóságuk itt egészen addig tartott, amíg Károly Róbert le nem győzte őket az 1312-es rozgonyi csatában és újra királyi tulajdonba nem vette a területet.
Komoly változások Kárpátalja tekintetében a 16. században történtek, a török hódítás következtében ugyanis három részre szakadt Magyarország. Létrejött az ország északi és nyugati sávjában a Királyi Magyarország, ennek szomszédságában az ország középső részén a Hódoltság, illetve keleten az Erdélyi Fejedelemség. A térség a Magyar Királysághoz és ezzel a Habsburg Birodalomhoz tartozott, de a harmincéves háború alatt (1618-1648) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem sikereinek eredményeként megkapott II. Ferdinánd német-római császártól hét felső-magyarországi vármegyét, amelybe beletartozott Kárpátalja is. Bethlen halála után a területet az erdélyi trónon őt követő I. Rákóczi Györgynek is sikerült megtartania, majd az ő halálát követően ismét a Habsburgoké lett a Magyar Királyság részeként, amiben egészen 1918-ig nem is történt változás.
Mindez idő alatt a régió a magyar történelem számos jelentős eseményének vált helyszínévé. A hagyomány szerint Árpád vezér a Vereckei-hágón át vezette a honfoglaló magyarokat a Kárpát-medencébe, és 1241-ben Batu kán ugyanitt, az akkor Orosz-kapunak nevezett átjárón keresztül támadta meg az országot tatár seregével. Kárpátalja egy része (Ung, Ugocsa és Bereg) a 17. században Thököly Imre fejedelemségének részét képezte, akinek felesége, Zrínyi Ilona, „Európa legbátrabb asszonya” Munkács várát évekig védte az ostromló Habsburg csapatoktól.
A török uralom alól felszabaduló országban a Habsburg Birodalom igyekezett az önállóságot szűkre szabni, így Kárpátalja a függetlenségért vívott Rákóczi szabadságharc bölcsője lett. Az itt élők az 1848-49-es szabadságharcból is kivették részüket, együtt az itteni, a magyarokkal szimpatizáló és a területen már az Árpádok alatt megjelenő ruszinokkal.