Kárpátalja, a többször gazdát cserélt térség
2014. március 25. 10:08 Németh Máté
Ukrajna részeként
1991. augusztus 24-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elfogadta a függetlenséget kimondó okmányt, majd ez év decemberében megerősítő népszavazást tartottak, amelyben a választók több mint 90%-a az ország függetlensége mellett döntött. Még ebben a hónapban kimondták a Szovjetunió megszűnését is, az egykori tagköztársaságok tehát Ukrajnával együtt önálló állammá váltak.
A korábbi viszontagságos évtizedek következtében a magyarok hivatalos lélekszáma Kárpátalján folyamatosan csökkent. Az 1990-es évek elején, immár az Ukrán Köztársaság részeként a számuk nagyjából százötvenezerre volt tehető, ami a 2001-es népszámlálásig pár ezer fővel kevesebb lett.
Ukrajna és Magyarország diplomáciai kapcsolatfelvételére az ukrán referendum után pár nappal került sor, a két ország viszonyát az 1991. december 6-án Kijevben aláírt szerződés határozta meg, amely a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szólt. A magyar parlament a sokak által akkor és azóta is támadott alapszerződést 1993-ban ratifikálta. A szerződés a térség stabilizálását és a kisebbségek alapjogait volt hivatva biztosítani azzal, hogy kijelenti, a két állam közötti határt mindkét fél megváltoztathatatlannak tekinti, a területi követelésekről pedig lemondanak, illetve rögzíti azt is, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális és vallási identitásának megőrzéséhez megteremti az ehhez szükséges feltételeket.
Az alapszerződést az országhatáron belül sokan azért bírálták, mert érvrendszerük szerint Magyarország ezzel végleg lemondott Kárpátaljáról, míg a kárpátaljai magyarság azt nehezményezte, hogy a tárgyalásokból kimaradtak, megkérdezésük nélkül döntöttek jövőjükről.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
