Az első világháború máig élő örökségei
2014. január 21. 13:19
Filmpropaganda
Az Alexander Bogdanov filozófussal folytatott eszmecseréje során 1907-ben Lenin a mozgókép kapcsán a következő megállapítást tette: "a tömegek oktatásának egyik legfontosabb eszköze". Az első világháború határozottan bebizonyította a kommunista teoretikus igazát. Habár az első mozgókép elkészülte óta közel két évtized telt el, a világégés kezdetén még viszonylag új volt a moziélmény - később csak az Egyesült Államokban 2500 film készült 1915 és 1918 között. Hamarosan Európában is rájöttek, hogy mekkora erő rejlik a képkockákban, s a britek el is készítették a saját filmjüket - ebbe egyébként az 1916-os somme-i csata alatt készült felvételek is belekerültek -, amelyet az amerikai közvéleménynek szántak, nem titkolva céljukat, hogy rávegyék Washingtont: lépjen be a háborúba az antant oldalán.
A Maciste alpino című olasz film egyik jelenete
Olaszországban a Luigi Romano Borgnetto és Luigi Maggi rendezők által készített Maciste alpino című 1916-os film a véres ütközetek értékeit emelte ki, arra ösztökélve a hallgatóságot, hogy azonosuljon a hős főszereplő katonával. Azonban nem mindegyik film állt ki a háború mellett. A szintén 1916-ban bemutatott Civilizáció című film a békéért kiáltott, néhány jelenetét a csatatereken forgatták, bemutatva annak borzalmait. A két véglet között egy harmadik út is kezdett kibontakozni a filmiparban: ennek egyik legnagyobb gyöngyszeme a Charlie Chaplin által jegyzett Fegyvert vállhoz (1918) volt, amely valahol a tragédia és a komédia között mutatta be a fronton átélt horrort.