Aki Rákosit, Kádárt és Szálasit vádolta
2013. február 5. 14:49
A jobboldalt sem kímélte
Miskolczy Ágost feladatkörében a kormányzat szélsőjobboldali ellenfeleivel szemben is eljárt, így 1922-ben ő vezette azt az eljárást, amely a második nyugat-magyarországi felkelés vezetőivel (például Héjjas Iván) szemben indult tiltott toborzással elkövetett lázadás címén. (Ez a mozgalom veszélyeztette az országnak a Bethlen-kormány által célul tűzött bel- és külföldi stabilizációját.) Ebből az időből származott Miskolczy és gróf Bethlen István miniszterelnök ismeretsége. Ennek eredményeként a kormányfő sérelmére 1926. június 10-én a genfi népszövetségi palotában egy magyar emigráns által elkövetett bántalmazás miatti eljárásban 1927-ben ő képviselte a sértettet a svájci bíróság előtt. Miskolczyt főügyész-helyettesi kinevezése után Bethlen a Miniszterelnökségre rendeltette sajtóügyekkel foglalkozó büntetőjogi szakértőként, amely tevékenységéért többször támadták a szociáldemokrata képviselők a parlamentben.
A berendelés után eredeti munkájához visszatért főügyész-helyettes az 1930-as években is számos politikai perben járt el a Budapesti Királyi Ítélőtáblán. Így Miskolczy volt a vádló 1933 októberében az őszirózsás forradalom Nemzeti Tanácsa elnökének, a külföldről hazatért Hock Jánosnak az emigrációja alatt külföldön megjelent cikkei alapján indult, nemzetgyalázás miatti másodfokú perében, ahol vádbeszédében elítélte az „októbristákat”, akik „felborították az ezeréves alkotmányt”. 1934-ben részt vett a szociáldemokraták balszárnyához tartozó neves orvos és társadalomtudós, a Társadalmi Szemle című folyóiratot szerkesztő Madzsar József államfelforgatás bűntette miatti ügyében, a felmentő törvényszéki, majd ítélőtáblai döntéseket támadva.
A rendszer fő ellenségének tekintett kommunisták elleni eljárásokban ekkoriban is többször részt vett. Így találkozott ismét korábbi vádlottjával, mint a Rákosi Mátyást a Tanácsköztársaság alatti szerepei miatt felségsértés, gyilkosságra felbujtás és más bűntettek miatt elítélő, az 1935. február 8-i életfogytiglani fegyházbüntetést kiszabó törvényszéki ítéletet jogerőre emelő 1935. július 1-jei ítélőtáblai eljárás ügyésze. Ekkor az első fokú döntés súlyosbításaként halálbüntetést indítványozott. (A perben a védelem eredménytelenül kérte Miskolczy tanúkénti kihallgatását annak megállapítására, miért nem indíttatott meg ez az eljárás még 1926-ban Rákosi elfogása után, kitől kapott utasítást arra, hogy a már elkészített vádiratot ne nyújtsa be.)
Ezt megelőzően június 1-jén pedig egy kommunista fiatalok szervezkedése miatti eljárásban volt a másodfokon eljáró ügyész: a Csermanek (később Kádár) Jánost mint I. rendű vádlottat kétévi fegyházra és társait az állam és társadalom rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntett miatt elítélő törvényszéki döntés elleni eljárásban a büntetés súlyosbítását indítványozta az ítélőtáblának. Az viszont helyben hagyó ítéletet hozott, amit Miskolczy tudomásul vett. (E napon volt az a másodfokú tárgyalás is, amikor a Csermanek ügyétől elkülönített, szintén elítélt másik ifjúkommunista, Sebes György elleni eljárásban találkozott annak védőjével, a későbbiekben a saját bűnügyében is szerepet kapott Dr. Domokos József ügyvéddel.)
Az 1930-as évek közepétől a politikai rendszert egyre inkább szélsőjobbról érték támadások a megerősödő, az addigi berendezkedést kétségbe vonó hungarista, nemzetiszocialista, nyilas- és kaszáskeresztes mozgalmak részéről, amelyek tevékenysége miatt számos büntetőeljárás indult. Miskolczy Ágost ezen perekben is szerepelt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
