Aki Rákosit, Kádárt és Szálasit vádolta
2013. február 5. 14:49
Szálasit is elítélte
A szélsőjobb egyre ismertebb vezetőjével, Szálasi Ferenccel szemben a Budapesti Királyi Ügyészség 1937–38-ban többször emelt vádat; az első fokú ítéleteket követő fellebbezési eljárásokban általában Miskolczy volt az ügyész. Az izgatás bűntette miatti, 1937. november 18-i ítélőtáblai tárgyaláson tartott beszédében leszögezte, hogy a „politikai bűnperekben nem lehet feladata sem a vádhatóságnak, sem az ítélkező bíróságnak, hogy a társadalmi, politikai vagy gazdasági problémák fölött bírálatot gyakoroljon”. A perben csak annak megítéléséről lehet szó, hogy a „vádlott megsértette-e a nemzet egésze érdekében alkotott jogi intézményeket”. Mivel Szálasi cselekményeivel megszegte a büntető törvényt, így elítélésére megalapozottan került sor. A nyilas vezető elleni 1938. május 20-i perbeszédében pedig kijelentette, hogy „aki gyűlöletet szít, az nem szolgálja a haza érdekeit”.
Az államfelforgatás vádjával kapcsolatos eljárásban Miskolczy 1938. július 5-i beszéde szerint Szálasi céljai, szándékai zavarosak, de az megállapítható, hogy az „ezeréves magyar alkotmány megváltoztatását kívánja”, így mozgalma „veszélyezteti az állam és a nemzet törvényes rendjét”, s ezért indítványozta a törvényszéki ítéletnél súlyosabb minősítést és büntetést. Az ennek helyt adó, a vádlottat az állami és a társadalmi rend erőszakos megsemmisítésére irányuló bűntettben elmarasztaló és ezért háromévi fegyházzal sújtó ítélőtáblai döntés után a főügyész-helyettes azonnal indítványozta a vádlott letartóztatását, melyet az ítélőtábla el is rendelt. A tudósítás szerint ekkor Miskolczy „maga elé szólította Szálasit”, és közölte, hogy a kényszerintézkedést azonnal foganatba veszi, ezért az őrök a fogházba viszik.
A hungarista mozgalom egyik főideológusával, Málnási Ödönnel – akivel a sors majd később ismét összehozza – szembeni, annak A magyar nemzet őszinte története című könyve miatti nemzetrágalmazás jogcímén 1938. március 11-én folyt perében kijelentette, hogy a mű állításai a „magyar nemzet ezer éves történetének gerincét és súlypontját” jelentő „morális erő”, az alkotmány elleni támadások, amelyekért az első fokú ítélet súlyosbítását indítványozta.
Miskolczy Ágost nemcsak a két szélső politikai irányzat, hanem más, a kormányzat által ellenségesnek nyilvánított eszmék hirdetői elleni perekben is részt vett: így egyaránt vádlója volt a nemzeti-konzervatív Szabó Dezső Szélsőségek rendszere című műve, továbbá a népi írók közé tartozó Illyés Gyula Rend a romokban c. verseskötete „romboló hatású” izgatásnak minősülő tartalma miatti ítélőtáblai eljárásoknak. Szerepelt a korszak alapintézménye, az egyház elleni támadásnak számító megnyilvánulások, például a Szent Jobbot sértő nyilatkozat, vagy – az unitáriusok kivételével – a keresztény felekezetekkel szemben tett dehonesztáló kijelentések miatti perekben is. Az utóbbi kapcsán 1934. május 11-én mondott vádbeszédében leszögezte, hogy a bíróságok „nem theológiai vagy történelmi fórumok, amelyek ilyen kérdésben érdemlegesen dönthetnének. A büntetőtörvény nem foglalt állást az egyes hitfelekezetek esetleges theológiai vitáiban, csupán biztosítani kívánja a felekezetek közötti békét.”
E kitüntetett, a korabeli társadalmi, politikai rendet érintő ügyek mellett Miskolczy Ágost a köztörvényes bűncselekmények miatti eljárásokban ugyancsak részt vett, mint ahogy koronaügyész-helyettesként szintén eljárt mindkét ügycsoportban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
