Aki Rákosit, Kádárt és Szálasit vádolta
2013. február 5. 14:49
Tevékenysége a nyilas hatalomátvétel után
Miskolczy Ágost sikeres életének a második világháború végének történései vetettek véget, amelyek új körülmények közé sodorták. 1944. október 16-án német támogatással volt vádlottja, a nyilas pártvezető Szálasi Ferenc vette át a hatalmat, amelynek közzétételére a 3667/1944. M. E. rendelettel került sor. A hatalomváltás jeleként az 1944. november 15-én kelt 4070. M. E. rendelet minden közszolgálati alkalmazottnak állásvesztés terhe mellett, nyolc napon belül előírta a „Hungarista Munkaállam iránti hűsége és feltétlen odaadása bizonyságául” a nemzetvezetőre való eskü letételét.
A fővárosban e napokon belül megtörtént, így a Kúrián november 21-én, míg a Koronaügyészség tagjai még ezt megelőzően esküt tettek a volt ügyvéd, nyilas országgyűlési képviselőből lett új igazságügy-miniszter, Dr. Budinszky László kezébe. A nyilas uralom alatti területeken a bírák és ügyészek jellemzően letették a megkövetelt esküt, hiszen kizárólag fizetésükből éltek, s „másként illetményeiket nem kapták volna meg, és vagyontalanságuk miatt ez okból létfenntartásuk veszélyeztetve lett volna”. Mint később Miskolczy is mondta, az esküt mindenki „kényszer hatása alatt letette, ennek megtagadása a köztisztviselőt köztudomás szerint állásától fosztotta volna meg”.
Budapestnek a szovjet hadsereg általi egyre fenyegetőbb körülzárása miatt a nyilas kormányzat 1944. november 14-én elrendelte a központi állami szervek, köztük a Kúria Nyugat-Magyarországra költöztetését. A legfőbb bírói szerv elhelyezésére Sopron törvényszéki épülete került kijelölésre. Dr. Mendelényi László koronaügyész 1944. december 5-én beszüntette a Koronaügyészség budapesti működését, és mivel ő nem akart Sopronba menni, négy helyettese közül a rangidős Dr. Kéler Bélát küldte, hogy a kitelepült Kúria mellett ő lássa el a szükséges közvádlói teendőket. Kélernek az év végével esedékes nyugdíjazására hivatkozása miatt a koronaügyész végül a rangban második Miskolczy Ágostot jelölte ki az elmenetelre.
A koronaügyész-helyettes – bár tartott a hatalomra került Szálasi bosszújától, de mint olyan közhivatalnok, aki nyilatkozata szerint az „államhatalom és a nemzet szolgája” – ezen utasításnak eleget téve, feleségét a fővárosban hagyva, a kúriai bírák egy részével Sopronba utazott. Később, 1944. december 20-án Kéler is megérkezett ide, azonban súlyos megbetegedése miatt semmit nem tevékenykedett. A Sopronban így hivatali felettes nélkül maradt Miskolczy feladatairól Szemák Jenő kúriai elnök rendelkezett. A városban 1945-ben a Kúria két közönséges bűnüggyel kapcsolatos tárgyalást tartott, ahol Miskolczy járt el a közvád képviselőjeként.
Mivel Kéler Béla március végével nyugdíjazásra került, Szálasi helyette az ugyancsak Sopronba érkezett – Miskolczynak a Budapesti Királyi Főügyészségen 1937 júniusától munkatársát – Dr. Temesváry Gyula főügyész-helyettest nevezte ki 1945. március 27-ével koronaügyész-helyettessé, aki még aznap letette esküjét Szemáknak. (Temesváry egyébként 1937. szeptember 9-én Szálasinak az ítélőtáblán tartott izgatás miatti fellebbezési tárgyalásán ugyancsak a terhére lépett fel, első fokú büntetésének súlyosbítását indítványozva.)
A szovjet hadsereg nyugatra törésével a nyilas hatalom kilátástalan hadi helyzetbe került, emiatt szükségessé vált az országból való kitelepülés megszervezése. Budinszky 1945. február 20-án elrendelte az összes igazságügyi szerv és személyzet kitelepülését Németországba, személyenként egy olyan csomagot összeállítva, amely „egy ember által gyalog is elvihető”. Ennek megfelelően márciusban a kiürítési vonatra jelentkezhettek a bírák és ügyészek. A végrehajtást a nyilas párt és a csendőrség ellenőrizte.
A koronaügyész-helyettesek közül Kéler a kitelepülést választotta. Miskolczy és Temesváry azonban a kiürítési parancs ellenére sem távoztak Sopronból, s annak a szovjetek általi 1945. április 1-jei elfoglalása után visszatértek Budapestre. Miskolczy Ágost többnapi viszontagságos utazás után május 6-án érkezett meg, majd – miután háromszobás budai lakását az ostrom miatt romosan találta – 8-án szolgálatra jelentkezett a Kovács Péter koronaügyész-helyettes által vezetett Koronaügyészségen.
Nánási László teljes cikkét a Betekintő 2012/4. számában olvashatják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
