Kihalt fajt tenyésztettek volna a nácik
2012. július 11. 15:15
Merő propagandából hozták volna vissza a nácik Németország erdeibe az őstulokot. A Nibelungenliedhez hozzátartozott volna az eredetileg az indiai szubkontinensen honos állatfaj is, az eredmény azonban felemásra sikeredett, igaz, a kutatókat ez egyáltalán nem zavarta.
A Nibelundlied – szólt a propaganda – csak az egykoron egész Németország területén megtalálható őstulok (Bos primigenius primigenius) "felélesztésével" lehetett volna teljes. Ennek érdekében a németek két elismert tudóst-zoológust, Heinz és Lutz Heck segítéségét kérték, akik nem ijedtek meg a grandiózus feladattól: azt tervezték, hogy több, az őstulokhoz hasonló állatot kereszteznek, létrehozva a több évszázada kihalt példányt.
A tudóspár évszázados feljegyzésekhez és illusztrációkhoz nyúlt vissza, mikor kísérletezésbe fogott: ennek során több állatot (többek között a magyar szürke, skót felföldi, korzikai, spanyol, afrikai szarvasmarha) kereszteztek egymással. A terv – amely Hermann Göring támogatását élvezte – szépen illeszkedett azon náci propagandába, amely az árják idilli környezetének megteremtését célozta.
A kísérlet eredményeképpen megszületett állat, a Heck-marha olyannyira jól sikerült, hogy a tudósok a projekt sikeréről kezdtek beszélni. Az már csak hab volt a tortán, hogy a két tudós az állatok természetes környezetének visszaállítását próbálta kialakítani: egy olyan erdőt, ahol bölények, vaddisznók, vadludak és szarvasok élnek.
Lutz Heck a kép bal oldalán
A háború azonban közbeszólt, a merész terv pedig félbemaradt. Az állatok egy része Bialowiez erdeibe került, s amikor Lutz Heck értesült róla, hogy néhány példány túlélte a háborút, büszkén bizonygatta, hogy az állatok képesek fennmaradni természetes élőhelyükön. A lengyelországi erdő azonban mégsem bizonyult természetesnek: az erdészek hamar felismerték, hogy az állatok elpusztulnának, ha nem terelik össze őket.
A feladat a második világháborús határmódosítások miatt meghiúsult, az erdő egyik fele Lengyelországhoz, a másik pedig Fehéroroszországhoz került. Az állatok kicsúsztak az erdészek kezei közül, s egy részük hamarosan elpusztult. A Heck-marhák azonban nem tűntek el teljesen, Németországban és Európa más részein körülbelül kétezret számoltak össze belőlük.