A hidegháborús kémek sikerének mítoszai

2012. január 26. 09:49 BBC News

David Owen, egykori brit külügyminiszter szerint voltak valódi titkok, és voltak olyan információk, amiket jó lett volna, ha tudnak. A valóságban azonban - egy pár fontos kivételtől eltérően - fogalmuk sem volt, hogy mi történik a másik oldalon. Ezt azonban elég nehéz bizonyítani, hiszen a hírszerzés által összegyűjtött információk legtöbbje csak abban az esetben lett volna hasznos, ha a hidegháború megolvad, és valódi összecsapásra kerül sor a két fél között.

Így a kémek legtöbbje haditerveket, vagy harci eszközök tervrajzait lopta el: az elektronikus, műholdas, és személyes kémkedés egy leendő háború esetén segített volna ellenállni. A biztonsági szakértők szerint a hírszerzésnek azért is volt fontos szerepe, mert a konfliktus nagyon sokáig tartott, és mindkét fél legfőbb feladatává az vált, hogy minél jobban megértse a másik szándékait, és megismerje annak készleteit.



Az angolok azonban kezdettől hátrányból indultak: a brit szervezet (SIS vagy MI6) titkait kezdettől kettős ügynökök, mint például Kim Philby vagy George Blake szivárogtatták ki a másik oldal számára. Hamarosan azonban betömték ezen réseket, és használható információkat szolgáló ügynököket alkalmaztak a keleti blokkban is. Az egykori diplomaták azonban nem hisznek ennyire a sikertörténetben: szerintük ugyanis a legtöbb értesülés idejétmúlt, megkésett vagy értéktelen volt, és voltak olyan események is, amikről előbb olvashattak a napilapokban, mint a hírszerzés jelentéseiben.

Sir Gerry Warner, az MI6 egykori vezetője szerint azonban az általuk közreadott információk abban segítettek a diplomatáknak, hogy azok előre tudják mire készülhetnek a szovjetek. Elmondása szerint a vasfüggöny mögött tevékenykedő ügynökök esetében nem életük volt a legnagyobb tét, hanem az, hogyha elkapják őket, politikai előnyhöz juthat az ellenfél.

A híresebb kémügyek ráadásul mindig a hidegháború meghatározott időszakával estek egybe: az 1970-es évek elején például több mint száz szovjet diplomatát utasítottak ki ilyen vádakkal a londoni nagykövetségről.

Valódi hatása a történelemre azonban csak elég kevés kémnek lehetett: ilyen volt például Oleg Penkovszkij, a szovjet katonai hírszerzés ezredese is, aki az 1960-as évek elején a kubai rakétaválság során segítette az MI6-et és a CIA-t a rakétákat azonosítani, és szintén általa tudták, hogy meddig menne el az ügyben Hruscsov. Később több évtizeden át segítette a brit hírszerzést a szovjet vezérkarból, így sokszor az ő meglátásai alapján dolgozott Margaret Thatcher és Ronald Reagan is.

A mától a magyar mozikban is látható, Suszter, szabó, baka kém az 1950-60-as évek angliai kémbotrányain alapul, amelynek során Guy Burgess, Donald Maclean, Anthony Blunt, John Cairncross és Kim Philby a KGB-nek dolgoztak Cambridge-ben, stratégiai tikokat kiszivárogtatva Moszkvának.

A film számunkra megjegyezhetetlennek tűnő, kacifántos címe pedig az Ecc, pecc, kimehetsz mondókára hajazó angol kiszámolóson alapul, azzal megfejelve mindezt, hogy Le Carré ezen foglalkozásokról nevezte el a főbb ügynököket.