Amitől pozitív a szlovén átmenet mérlege
2009. június 25. 11:02 Lukács B. György
A szlovén gazdaság talpra állása
A függetlenség kikiáltását követően a szlovén gazdaság átmeneti hanyatlásnak indult: 1993-ban a GDP az 1987. évinek alig 70%-át tette ki. A visszaesés mértékét csökkentette a jugoszláv örökség: a piaci elemek bizonyos mértékű megléte, a gazdaságirányítás decentralizált volta. A függetlenedésnek azonban komoly negatív hatásai voltak, a 23 milliós jugoszláv piac elvesztése nagy visszaesést okozott. Egyes számítások szerint Szlovénia teljes exportjának 45,2%-át veszítette el, a munkanélküliség az 1989-es 2,6%-ról 1991-re 7,3, míg 1993-ra 9,1%-ra nőtt, és a továbbiakban is tartós problémát jelentett.
A szlovén vállalatok fő törekvése a nyugati piacokra való betörés és a technikai modernizáció volt. Az átmenet legnehezebb éveiben különösen fontos volt a német piac viszonylagos nyitottsága. A nyugati piacokra való átállás 1993-ra nagyrészt befejeződött. Szlovénia exportjában az EK- (majd EU-) tagországok aránya az 1986-os 20%-ról 1995-re 67%-ra nőtt. A GDP-csökkenés az 1993-as év második negyedében állt meg, illetve váltott növekedésbe. Az 1990-es szintet 1996-ra sikerült elérni.
Az ország jó gazdasági háttérrel kezdte meg a rendszerváltást. Az államadósság alacsony volt, a GDP 20%-át tette ki. Az ország a szocialista államok között kifejezetten fejlettnek számított, 1992-ben az egy főre eső GDP meghaladta a 6.000 amerikai dollárt. Kedvező hatással volt, hogy a különutas politikát folytató ország polgáraiként a szlovéneknek a nyugati országokkal már a hetvenes-nyolcvanas években komoly kereskedelmi kapcsolataik voltak. Mindez jobb kiinduló helyzetet teremtett, a saját privatizációs út mellett a gazdasági reform óvatosabb megközelítését, a gazdasági rendszer átalakításának fokozatosságát is lehetővé tette. A szerkezeti átalakulást a szlovének – a viszonylag magas életszínvonal miatt is kevésbé érdekelt – külföldi tőke masszív bevonása nélkül oldották meg, nem kellett a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a külföldi befektetők kegyét keresniük.
A gazdasági stabilizációt a szlovén kormány 1992 nyarán kezdte meg. A fő feladat az infláció megfékezése volt, ami 1993-ra sikerült. Rendkívül kedvezően alakult a költségvetés egyensúlya is – Szlovénia volt az egyetlen posztszocialista állam, ahol a költségvetés több alkalommal is többlettel zárult. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya is mindig 30% alatt maradt, Szlovénia rövid időn belül komoly devizatartalékokat tudott felhalmozni.
Az átalakulás mikéntjének megválasztásában konszenzus alakult ki az új politikai szereplők és a régi elit között. A régi elit szövetséges lett a jugoszláv hatóságok ellen, gyorsan alkalmazkodva az új körülményekhez. A gazdasági elit megőrizte, sőt növelte befolyását. A Peterle-kormány rövid regnálása alatt nem sikerült megbontani a kapcsolatot a politikai és a gazdasági élet között, a régi erők visszanyerték a politikai hatalmat. Ennek a tényezőnek nagy szerepe volt abban, hogy a gazdaság átalakítását fokozatosan sikerült végrehajtani. A külföldi tanácsadók által javasolt „sokkterápia” nem valósulhatott meg.
A politikai megrázkódtatások elkerülése és a külföldi tanácsadók elutasítása gazdaságilag hasznosnak bizonyult, ezért a szlovén gazdaság mutatói és a rendszerváltás szociális ára is kedvezőbben alakult. A viszonylagos siker elsősorban a kedvező indulófeltételeknek volt köszönhető. A rendszerváltással Szlovénia nem kényszerült a társadalmi tulajdon kiárusítására, a privatizáció kisebb nemzetgazdasági kárt okozott. A kialakult rendszer korporatív elemeket hordoz, az állam a munkaadókkal, a munkavállalókkal és a társadalom egyéb érdekcsoportjainak képviselőivel egyeztetve keresi a megoldásokat.
Szlovéniában az államnak fontos maradt a szerepe: a közművek, a három nagy bank állami tulajdonba kerültek, és a stratégiai szektorokban is jelentős maradt az állami szerepvállalás. 1996-ban a magánszektor a GDP 40%-át termelte meg, ami jóval a közép-európai átlag alatt volt (60%). Az európai integráció azonban a szuverenitás részleges feladásával, a tőkemozgások liberalizálásának, valamint a bankok és biztosítók privatizálásának kényszerével jár.
Terra Recognita Alapítvány
Támogasd a 
szerkesztőségét!
