A népi demokráciák kialakulása
2008. február 19. 14:38
A Vörös Hadsereg jelenléte
Anglia kelet-európai külpolitikáját mindvégig meghatározó elv szerint a németek legyőzése lehetetlen orosz segítség nélkül, ily módon az orosz jelenlét elkerülhetetlen a térségben. A történelmi és földrajzi szempontból Európához tartozó országok a brit külpolitikát elsőrendűen meghatározó kontinentális egyensúly és európai biztonság lényeges elemei. Így az 1940 nyarán az angol garanciát felmondó Románia esetén világossá vált - sem Románia, sem Bulgária nem lényeges az angoloknak.
A szövetségesek ellen harcoló Magyarország persze nem számíthatott sem megértésre, sem kíméletre, de Ausztriával és Csehszlovákiával együtt az európai biztonság szempontjából fontos maradhatott. Az 1941-ben felmerült cseh-lengyel alapon álló föderációs terv (melyet Sikorski és Benes Károlyi Magyarországa felé kezd tágítani), hasonlóan az 1942-ben a görög miniszterelnök és a jugoszláv király által aláírt Balkán Uniós tervek angol támogatása orosz gyanakvást váltott ki. Molotov a moszkvai brit követhez írt levelében 1943. június 7-én végleg egyértelművé teszi, a csatlósokkal a feltétel nélküli megadás, a megszállt területek visszaadása, a háborús károk jóvátétele és a háborús bűnösök büntetése elvek érvényesítendők.
Az utolsó brit ütőkártya elvesztéséről, vagyis a balkáni partraszállás elmaradásáról nem értesítik a csatlós országokat, akik így a Vörös Hadsereg megjelenéséig angolszász megszállásról tudnak. A britek is elfogadták a szovjet biztonsági igényeket, és nem lassították a kelet-európai országok szovjetizációját. A Szovjetunió kezdetben a biztonságát fenyegető államok megfékezését tartotta szem előtt, de nem volt célja a térség teljes politikai ellenőrzése. Ám egyre inkább saját gazdasági-politikai érdekszférájaként kezelte a térséget és kizárólagos hídfőállások kialakítására törekedett: "Sztálin fő premisszája abból a feltevésből indult ki, hogy Jaltában egy alapelv tekintetében létrejött a megegyezés: cuius regio, eius religio. Szabad fordításban e diktum úgy hangoznék, hogy egy adott térség fölött ellenőrzést gyakorló hadseregek szabják meg az illető régió országainak jövőbeni társadalmi rendszerét." - írja Fehér Ferenc és Heller Ágnes korábban idézett művében.
Ahogy erről Sztálin Đilasnak is beszámolt, a modern háborúban minden hadsereg a maga társadalmi rendszerét terjeszti fegyvereivel. Sztálin tudta, az amerikai nukleáris fenyegetés miatt e tervet nem valósíthatja meg puccsszerűen, ezért trójai falóként a "népi demokráciát" használta. A hosszú távú célok nyilvánvalóak voltak, a végrehajtásban azonban különböző forgatókönyvek léteztek. Nem volt lehetetlen az elfoglalt területek teljes betagolása a szovjetköztársaságok sorába (ezt példázza a baltikumi, a lengyel és a finn területek sorsa); ugyanakkor a regionális konföderációk terve is napirenden volt (balkáni és cseh-lengyel).
1944 elején Ivan Makszij, a fegyverszünetet és a békeszerződéseket előkészítő egyik szakbizottság tagja, kifejezetten kooperatív és mérsékelt külpolitikai irányvonalat fogalmaz meg a Szovjetunió számára "a jövendő világ kívánatos alapelveiről". Elsőrendűnek tekinti a biztonságot és a birodalom expanzióját, (homályosan) megfogalmazza az antifasiszta szövetség fenntartását és a demokratikus átalakítást. Formálisan végül is megfelel a (későbbi) jaltai szellemnek, de valójában a birodalmi-biztonsági érdekeknek rendeli ezt alá. A biztonsági igény végeredményben pedig egy politikailag-katonailag félelmetes ütközőzónát kívánt meg. A szovjet háborús költségek kiegyenlítése miatt pedig a térség gazdasági alávetésére volt szükség.
A lengyel ideiglenes kormány létrehozása után Románia meghódítása következett (augusztus 23. fegyverletétel, augusztus 25. Antonescu megbuktatása után hadüzenet), majd a hadiállapotot elkerülő Bulgária kapott hadüzenetet (szeptember 6.), végül megkezdődik Magyarország, Kárpátalja és Jugoszlávia felszabadítása, utolsóként pedig Csehszlovákiába nyomulnak be szovjet csapatok. A Vörös Hadsereg megjelenése gyakorlatilag a függetlenség elvesztését jelentette. A német és osztrák megszállási zónák biztosítására csapatok állomásoznak Lengyelország, Magyarország és Románia területén. Jugoszlávia, Bulgária, és később végül Románia területéről is kivonul a Vörös Hadsereg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
