A népi demokráciák kialakulása
2008. február 19. 14:38
A hatalom teste és lelke
Fehér Ferenc A népi demokráciák története című munkájában foglalta össze a téma historiográfiáját: a változássorozat országonként hasonló vonásaira a hidegháborúban pszichológiai hadviselés funkcióját is betöltő totalitarizmus-elmélet, különbségeire pedig a háború utáni új generáció revizionista történetírása hívta fel a figyelmet. Heller Ágnessel közösen írt Kelet-Európa hosszú forradalma Jalta ellen című munkájában, 1984-ben így értékelt:
"... Jalta létrehozott egy geopolitikai entitást: Kelet-Európát, amely mint állam- vagy sorsközösség soha azelőtt nem létezett. [...] Ama sorsdöntő órában, mikor Kelet-Európa különféle nemzeti pártjainak és politikai cselekvőinek egy nemzetek fölötti térben kellett volna cselekedniük - miután alig volt ilyen tapasztalatuk, alig érintkeztek egymással, sőt egymás nyelvét sem igen értették - a feladat kivihetetlennek bizonyult. Így aztán a lehetséges nemzeti ellenállási központok összevisszasága nagymértékben támogatta Sztálin homogenizálási haditervét."
Tény, hogy legkorábban a leginkább szovjetellenes országokban (Románia, Lengyelország) alakult ki a kommunizmus, ám 1948-ra már mindenütt megvalósult a hatalommegragadás. A történettudományban vita tárgyát képzi, hogy a kelet-európai blokk kialakulása mennyiben volt spontán, rögtönzött vagy éppen evolutív illetve mennyiben volt előre megtervezett, kívülről elhatározott folyamatok eredménye? A kérdésre egy újabb kérdés megválaszolásával próbálunk választ adni: milyen közös vonásokat mutattak fel a térség országai az adott nemzetközi politikai helyzetben.
A népi demokráciák kialakulásának feltételei közül a nagyhatalmak egymáshoz való viszonya és a térségre irányuló külpolitikája az egyik legalapvetőbb körülménynek bizonyult. Az USA politikáját a gazdasági expanziós törekvés és a szabad világ kiterjesztéséért vívott keresztes háború határozta meg. A legitimnek vélt szovjet biztonsági igények fejében a keleti blokk európai gazdasági integrációját szerette volna elérni, már csak az európai újjáépítés miatt is.
A Marshall terv elutasítása és a prágai puccs után a keleti tömb felértékelődik: "Európa szívéig terjeszti ki a Szovjetunió hatalmát" - állítja a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC). A stratégiai cél a kommunizmus felszámolása lesz, rövidtávon pedig "nemzeti kommunista" rezsimek kialakulása. A diplomáciai, politikai nyomásgyakorlást kiegészítő gazdasági és lélektani hadviselés (economic & psychological warfare) az amerikai stratégiai célok elérésének kiemelt külpolitikai eszközévé lépett elő. A stratégiai jelentőségű nyersanyagok és csúcstechnológiák exportjának tiltását alárendelték a kelet-nyugat kereskedelemnek - az Európai Rekonstrukciós Program sikerének és a szovjet stratégiai nyersanyagszállításoknak.
A koreai háború kezdetétől az embargó fölérendelődött, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: sem a térség gazdaságainak összeomlását, sem a szovjet katonai potenciál féken tartását nem érte el. A lélektani hadviselés a diktatúrák felszámolhatóságába vetett hit fenntartását célozza: az Amerika Hangja és a SZER műsorkészítői emigránsok kihallgatási anyagait és az ausztriai Civil Cenzúra Csoport által felbontott magánlevelek tartalomelemzéseit is felhasználták. Légballon-hadműveletek és élelmiszercsomag osztogatás mellett menekültekből is toborzott önkéntes szabadcsapatok felállítását tervezték.
1952-es republikánus győzelem a feltartóztatást egy agresszívebb visszaszorítás-felszabadítás doktrínával váltja fel, mely már nem egységes tömbként kezeli a térséget, hanem országonként kívánja a finnlandizálást. 1953-tól Eisenhower enyhíti az embargót, csökkentik mind a CoCom listán, mind az USA fekete listáján szereplő termékek számát, amelynek eredményeképpen nő a nyugati életszínvonal és a szövetségesek összetartása is. A blokk országai végeredményben nem önmagukért voltak fontosak, hanem az amerikai hidegháborús politika részeként.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
