Az egyháztörténet-írás főbb forrásai
2007. augusztus 16. 13:44 Balogh Margit
A kutatás határairól és alapetikájáról
A történészek szívesebben használnak elsődleges forrásokat, ha azok elérhetőek, és keresnek újakat is, hiszen az elsődleges források azok - akár pontosak, akár nem -, amelyek új adatokat biztosítanak a történelmi kérdések eldöntéséhez.
A keresés határai esetenként elég tágak: Nagy Töhötöm jezsuita szerzetes irathagyatéka az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található. A sok doboz egyikében határidőnaplók sorakoznak. Többükben is felleltem egy bejegyzést: `KALOT-anyag elásva Nagylózson Hajdú Németh Lajos házában a verandára vivő lépcső alatt.` A sorok láttán a történész szíve hevesebben dobban, már látja maga előtt a kiásott kincseket... Aprólékos nyomozás, első bátortalan levélküldés, majd barátságos válasz: a ház megvan, lakott is benne a nevezett személy, de a veranda környékét már jó régen lebetonozták...
Az előbbi két történet közös eredője: a kutató az archívumok, levéltárak, irattárak szorgos látogatója kell hogy legyen, hisz a használható elsődleges forrásokat itt lelheti fel, de primer források nem csak a levéltárakban találhatóak!
1957 tavaszán megjelent az újságokban egy felhívásnak álcázott felszólítás: az októberben és novemberben készült fényképfelvételeket, akkor megjelent újságokat, akinek birtokában van ilyen, archiválás céljából szolgáltassa be. Voltak sokan, akik megtették. A beszolgáltatott fotókat (legyünk jóhiszeműek: mielőtt archiválták) a belügyi szervek gondosan átvizsgálták, a fényképeken látható személyeket azonosították - és felelősségre vonták, letartóztatták, nem egyet közülük évekre börtönbe zártak. A diktatúrától, a retorziótól való félelem nyilván inkább az iratok megsemmisítését, semmint azok beszolgáltatását generálta. 2006-ban, évtizedekkel a történések után a reméltnél is több 1956-os írásos és tárgyi emlék került elő a féltve őrzött családi ereklyék közül. Talán érdemes lenne hasonló akciót kezdeményezni a magyar vallásosság 20. századi családi emlékeinek összegyűjtésére! Az egyházi élet hétköznapjainak dokumentálásában nagy hiányok vannak.
A források besorolásánál fontosabb a használatuk: óvakodjunk bármely elsődleges forrásnak a másodlagosból való puszta átvételétől, (ki)másoláson alapuló felhasználásától, illetve ha így teszünk, szigorúan tilos csupán az eredeti forrásra hivatkozni, mintha azt magunk kutattuk volna fel. Szóval tilos úgy idézni másodlagos forrásból, mintha láttuk volna az eredetit.
A hivatásetikai szempontok mellett forráskritikai megfontolásokból is érdemesebb az eredetihez visszanyúlni. Az adatok kritikátlan átvétele sokszor göngyölődik tovább: egyszer elkövetett hibák ismétlődnek a szakirodalomban. Sokszor csak a véletlenen múlik, hogy kiderüljön: az eddig közölt adat volt rossz minden esetben, s csak az eredeti forrásnak köszönhetően bukkan ki a baki. (Ráday Pál lemondásának időpontja.)
A forráskritikai szempontokat egy példával hoznám közelebb: A katolikus egyház 20. századi történetével foglakozók ismerik Orbán Sándor: Egyház és állam 1945-1950 című könyvét. Az iskolák államosítása körüli harcokat és az egyház alattomosságát jellemezve a szerző idézi Hamvas püspököt, aki az 1948. június 15-i püspökkari értekezleten tájékoztatta püspöktársait római útjáról: `Az iskolaügyben magatartásunkat helyeslik... - számolt be. Általában gratuláltak magatartásunkhoz..., informálják a világot rólunk.` Ha elővesszük az eredeti jegyzőkönyvet, és a kipontozott helyeket kitöltjük a rögzített mondatokkal, akkor egészen más értelmet kapunk: `Mgr Montini meglepő kérdése volt hozzám, hogy mit tehetnének érettünk? Akkor hirtelenjében nem jutott eszébe [mármint Hamvas püspöknek - B. Ma.], de most azt mondaná: informálják a világot rólunk [...]"
Még ezzel a példával együtt is óva intem kollégáimat, hogy a marxista történetírás fércmunkájaként a szemétkosárba dobják ezt a könyvet. Mivel anyaggyűjtését 1956 októbere előtt végezte, ezért rengeteg olyan dokumentumot idéz, amelyek a VKM-részlegébe csapódott bomba miatt a forradalom alatt részlegesen megsemmisült!
Nem kell minden adat esetében a primer forráshoz ragaszkodni. Például - természetesen megfelelő hivatkozással - bátran használjuk a forrás- vagy iratkiadványokat. Ezek épp azért készülnek fáradságos munkával, hogy megkönnyítsék a további kutatók életét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
