Zsidó ellenállók búvóhelyeit azonosították a bedzini gettóban
2026. június 7. 09:47 Múlt-kor
Fiatal zsidó ellenállók által épített föld alatti búvóhelyeket és a második világháborús gettóélet tárgyi emlékeit tárták fel a dél-lengyelországi Bedzinben - számolt be róla a Die Welt című német napilap. Az 1943-as gettóürítés idején használt menedékek felfedezése kivételes régészeti bizonyítékot szolgáltat a fegyveres harcon túli, az életben maradásért folytatott önszerveződő zsidó ellenállásra.
A Cukerman’s Gate Foundation (Cukerman Kapuja Alapítvány) munkatársai, Karolina és Piotr Jakoweńko által vezetett kutatás során egy kétszintes téglaépület területén azonosítottak egy kiterjedt alagútrendszert és több rejtekhelyet. A túlélők visszaemlékezései alapján már 2025-ben lokalizálták az egyik legnagyobbat egy konyhai tűzhely alatt, amelyben a becslések szerint egyidejűleg akár hatvan ember is meghúzhatta magát. A közelmúltban, az épület tetőterének felújítását megelőző munkálatok során a padlódeszkák alól a mindennapi hitélet és az üldöztetés ritka tárgyi emlékei is előkerültek, köztük egy 1934-ben nyomtatott héber imakönyv, valamint egy Dávid-csillaggal ellátott karszalag.
Az épület a náci megszállás idején a baloldali cionista ifjúsági mozgalmak egyik központjaként, egyfajta "kibucként" funkcionált. Joanna Król-Komła, a varsói Lengyel Zsidóság Történeti Múzeumának szakértője rámutatott: a kontinensen rendkívül ritkák az eredeti állapotukban fennmaradt, maguk a zsidó áldozatok által kialakított menedékek, mivel a legtöbb eddig ismert búvóhelyet külső segítők hozták létre.
Az elemzések szerint a rejtőzködés fizikai infrastruktúrájának kiépítése a nemzetiszocialista megsemmisítő gépezettel szembeni ellenállás egyenértékű formája volt a nyílt konfrontációval. Amikor az SS 1943. július 31-én megkezdte a bedzini gettó végleges felszámolását, a fiatalokból álló földalatti mozgalom mintegy húsz becsempészett fegyverrel vette fel a harcot a túlerővel szemben, pontosan tudva, hogy a varsói gettó tavaszi megsemmisítése után minimális az esélyük a túlélésre.
A Felső-Sziléziában, Katowicétől tíz kilométerre fekvő iparváros, Bedzin a háború előtt mintegy hatvanezer lakosú település volt, amelynek közel felét, huszonhétezer főt a zsidó közösség alkotott. A Wehrmacht 1939. szeptember 4-i bevonulását követően a területet a Német Birodalomhoz csatolták, amit azonnal antiszemita atrocitások követtek: szeptember 8-án felgyújtották a zsinagógát és a zsidó negyed egy részét. A tűzvészben és az azt követő megtorló kivégzésekben több százan vesztették életüket. Az 1940 elején létrehozott, szigorúan őrzött gettóba mintegy huszonnégyezer embert zsúfoltak össze. A lakosság többségét 1942 májusától kezdve a mintegy harminc kilométerre fekvő auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba deportálták.
A most feltárt téglaépületet eredetileg a két világháború között egy katolikus lengyel házaspár, Maria és Józef Polak építette, akik a szigorú elkülönítési szabályokat kijátszva a háború alatt is igyekeztek fenntartani a kapcsolatot az üldözöttekkel. A területet napjainkban megvásárló Cukerman Kapuja Alapítvány a feltárt leletegyüttes és a megmaradt épületelemek konzerválásával a helyszínen egy emlékmúzeum létrehozását tervezi, amely a "Bedzini Gettó Harcosainak Háza" nevet viseli majd, emléket állítva a lengyelországi holokauszt során meggyilkolt mintegy hárommillió zsidó áldozatnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
