Vadnyugat, vadmacskák, veszélyes bankolás: a magánpénzek virágkora
2021. április 6. 14:48 Múlt-kor
Több vadmacska, mint ember
A „vadmacska-bankolás” kifejezés állítólag az 1830-as években született meg Michiganben, ahol a bankárok olyan távoli területeken hoztak létre bankokat, ahol több vadmacskát lehetett látni, mint embert. A messzi helyszínek kiválasztásának az volt a célja, hogy a bankjegyeket ne lehessen könnyedén visszaváltani.
Mások szerint a kifejezés egy korai banktól származik, amelynek valutáján egy macska képe volt látható. Mindenesetre az elnevezést 1838-ra minden olyan vállalkozásra alkalmazták, amelyet megalapozatlannak vagy veszélyesnek tekintettek, amikor pedig egy bankra vonatkozott, akkor annak instabilitását és a bedőlésre való nagy esélyét jelölte.
E banki tevékenység egyik előfutára Andrew Dexter Jr. bostoni üzletember volt, aki Új-Angliában az 1800-as évtized közepén több távoli bankban is érdekeltséget szerzett. Rendkívül sokat kölcsönzött a bankoktól, és újonnan kibocsátott, valós fedezetet nélkülöző bankjegyekkel árasztotta el Boston városát, amíg le nem bukott. Ekkor kénytelen volt Kanadába menekülni.
A vadmacska-bankolás fénykorában e tevékenység a michigani demokraták körében virágzott a leginkább, akik az állami monopólium helyett a szabad bankokat részesítették előnyben. Földtulajdonosok és egyéb vállalkozók összesen 49 bankot hoztak létre a frissen, 1837-ben megalakult tagállamban.
Az 1837 és 1866 között tartó időszakban magánbankok, közintézmények, vasút- és építési vállalatok, boltok, éttermek, egyházak és magánszemélyek összesen mintegy nyolcezerféle különböző pénzt hoztak forgalomba. Nem volt rizikó nélküli ez a pénzügyi rendszer. Ha ugyanis az adott kibocsátó tönkrement, bezárt, vagy egyszerűen felszívódott, akkor az általa kibocsátott pénz értéktelenné vált.
A szabad banki korszak egybeesett a vasúti spekulációk első szakaszával. A bankok nemcsak a vasutakat szponzorálták, hanem a vasúttársaságok is beléptek a banki üzletágba, hogy finanszírozzák kiadásaikat. Noha a vasút valóban épült, elég sok látványos kudarc szegélyezte a közlekedési ágazat és a bankszféra összeölelkezését. Sok vasúttársaság hagyott maga után bedőlt bankokat, elértéktelenedett pénzeket és befejezetlen pályaszakaszokat.
Nem minden bank vállalt kockázatos ügyleteket, de a feltételeknek nehéz volt megfelelni, és bármilyen válság, háború azonnal rámutatott a rendszer törékenységére. A vadmacska-bankok nem mentesültek teljesen a törvények alól, csak a szövetségi szabályozás nem vonatkozott rájuk. Az amerikai bankoknak aranytartalékkal és értékpapírokkal kellett rendelkezniük. Ellenőrzésükhöz azonban nem volt meg a kellő erőforrás.
Az amerikai „szabad világnak” az 1863-as Nemzeti Bank Törvény vetett véget, 1914-ben pedig létrehozták a központi jegybankot. Más országokban is jellemző volt, hogy különféle jogi és gazdasági szabályozásokkal vetettek véget a magán és az állami szektor versengésének és biztosították a központi bankoknak a pénzkibocsátás kizárólagos jogát. A szabad bankok pénzkibocsátó tevékenysége a gazdaságtörténészek szerint inkább színes érdekesség a banktörténetben, mintsem fontos epizód, ugyanis a magánpénzt kibocsájtó intézmények száma meglehetősen alacsony volt ahhoz, hogy nagy hatással legyen a pénzforgalomra.
Te tudod, hogy valójában mi a pénz? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között?Miért nagy a kockázat, ha az állam a semmiből pénzt teremt? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
