Valóban II. Philipposz sírját találták meg Verginában

2014. október 13. 13:00

Komplikált szerelmi ügyek

Az amphipoliszi temetkezési dombtól mintegy 150 kilométerre lévő királyi sírban lévő maradványokat antropológiai vizsgálatoknak vetették alá: a kamrákban talált 350 csonton, illetve csonttöredéken elvégzett elemzések felfedték a betegségek, valamint a fizikai sérülések látható nyomait, amelyek segítettek az azonosításban. A kettes számú kamrában a korábbi találgatásoknak és vizsgálatoknak megfelelően valóban II. Philipposz elhamvasztott maradványai, mellette pedig egy női harcos, valószínűleg Athea szkíta király lányának csontjai pihentek, mondta Theodore Antikasz, a kutatócsoport vezetője a Discovery Newsnak.

Amikor a görögországi Verginában először rábukkantak a titokzatos sírra, a régészek meglepődtek a síremlék viszonylagos háborítatlanságán és felszereltségén. Az első, valószínűleg már kifosztott sírban csupán töredékes maradványokra, valamint egy gyönyörű, Perszephonét ábrázoló freskóra leltek a szakértők. A második kamrában nem jártak tolvajok, az értékes ékszerek, ezüst és bronz edények, aranykoszorúk, fegyverek és szobrok mellett talált női csontváznak csak egyes részei maradtak meg, de a férfié hiánytalan volt. A harmadik kamra az előzőhöz hasonlóan háborítatlan volt, számos ezüst edény, valamint elefántcsontból készült domborművek mellett egy fiatal férfi maradványait fedezték fel a kutatók.

A helyszínen talált bizonyítékokra támaszkodva a régészek akkor kijelentették, hogy a második kamrában lévő férfi II. Philipposz, mellette pedig legutolsó felesége, Kleopátra csontjai hevernek, de később más kutatók Nagy Sándor féltestvérével, III. Philipposszal és annak feleségével azonosították a leleteket.

II. Philipposznak meglehetősen komplikált szerelmi ügyei voltak, életében ötször vagy hétszer nősült. I. e. 336-ban lányának menyegzőjén gyilkolták meg, feltehetően korábbi feleségének, Olümpiásznak a parancsára, aki Nagy Sándor anyja volt, de az is elképzelhető, hogy egy, a királyi családot érintő nemi erőszak kapcsán fogadott bosszú okozta az uralkodó korai halálát. A merényletet követően titokzatos körülmények között a király utolsó felesége, Kleopátra is meghalt.

Philipposzt Nagy Sándor követte a trónon, majd III. Philipposz következett, de ő mentálisan nem állt készen az uralkodásra, egy gyermekkori mérgezés következtében - a rossz nyelvek szerint ezt is Olümipiász tervelte ki - ugyanis idegileg teljesen labilis volt, ezért helyette felesége, Euridiké kormányzott. Euridiké i.e. 317-ben csatába vezette a makedón seregeket, de őt és férjét Olümipiász foglyul ejtette, aki III. Philipposzt megölette, míg a királynőt - vélhetően - öngyilkosságba kergette. Az ókortörténészek szerint a királyi párt eltemették, de 4-17 hónap múlva exhumálták.

A nyolcvanas években Jonathan Musgrave, a bristoli egyetem kutatója csapatával rekonstruálta II. Philipposz arcát. 2000-ben a Science magazinban megjelent tanulmány szerint a szemüreg körüli vágás és más, a csontokon talált rendellenesség a hamvasztás miatt keletkezett. A cikk szerzője, Antonisz Bartsziokasz úgy érvelt, hogy az ún. száraz eljárás következtében a hús levált, mielőtt a hamvasztás megtörtént volna, a testet pedig eltemették, később exhumálták, elhamvasztották, majd újratemették.

Ezt az elméletet Musgrave többször is megcáfolta, s a csontokon történt elváltozások mellett kiemelte a kulturális tényezők jelentőségét, mondván, az ókori görögök undorodtak az oszlásnak indult test exhumálásától, ezért sokkal inkább valószínű, hogy Euridikét és III. Philipposzt ugyanúgy égették el, mint Kleopátrát vagy II. Philipposzt - röviddel haláluk után. Musgrave kitartott nézete mellett, szerinte az uralkodót hússal a csontokon égették el, bár Bartsziokasz szerint ez még nem zárja ki, hogy a csontok III. Philipposzhoz tartoznak.

1. Komplikált szerelmi ügyek
2. A titokzatos szkíta nő