Új kutatások tisztázzák Stonehenge építésének pontos technikáit
2026. június 25. 08:36 Múlt-kor
A Húsvét-szigeti kőszobrokhoz hasonló technikával, kőtörmelékekből épített emelvények segítségével állíthatták fel Stonehenge gigantikus kőtömbjeit - derül ki az English Heritage örökségvédelmi szervezet legújabb, lézerszkennelésen alapuló rekonstrukciójából. A brit egyetemek bevonásával készült elemzés rávilágít, hogy a monumentális építkezés nem csupán mérnöki kihívás, hanem a neolitikumi közösségeket összekovácsoló, vallási jelentőségű eseménysorozat volt.
A kutatók a lézerszkennelési adatok és a legfrissebb régészeti feltárások integrálásával minden eddiginél pontosabb vizuális modellt készítettek a műemlék felépítéséről. Susan Greaney, az Exeteri Egyetem régésze a kutatás kapcsán rámutatott: a korábbi elméletekkel ellentétben – amelyek fa állványzatokat és ellensúlyokat feltételeztek – a Krisztus előtt 2500 körül zajló fő építési fázis során a több tíz tonnás homokkő oszlopokat fokozatosan, kőtörmelékből és kisebb sziklákból rakott alátámasztásokon emelték a végleges helyükre.
Ez a módszer megegyezik azzal a gyakorlattal, ahogyan a hasonló méretű és súlyú Húsvét-szigeti kőszobrokat is felállították. A fedőkövek rögzítésénél a neolitikumi építők a famegmunkálásból ismert csapolásos technikákat alkalmazták a kőtömbökön, ami magas szintű és specializált kézműves tudásról tanúskodik.
A kőtömbök szállítása és megmunkálása példátlan emberi erőforrást igényelt. A Marlborough Downs vidékéről származó, esetenként a 36-50 tonnát is elérő sarsen kövek mintegy 25 kilométeres szállítása során egyetlen elem állati zsírral kent fahengereken történő mozgatásához több mint 150 ember összehangolt munkájára volt szükség. Duncan Garrow, a Durhami Egyetem professzora szerint a becslések alapján összesen mintegy 5,5 millió munkaórát felemésztő folyamat nem kényszermunka volt. A legújabb tudományos konszenzus alapján maga az építkezés is ünnepi, közösségépítő rituáléként szolgált, amely biztosította az akkori társadalom kohézióját.
A Kr. e. 3100 és 1600 között, több szakaszban megépült Stonehenge történelmi jelentőségét a napfordulókhoz való precíz csillagászati tájolása adja. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a földművelésre áttérő neolitikumi társadalmak számára az időjárás és a termésbiztonság kritikus tényezővé vált, ami a napkultusz megerősödéséhez vezetett.
Matt Leivers, a Wessex Archaeology kutatási vezetője szerint a kőkör szakrális központként, egyfajta "őskori katedrálisként" funkcionált. Az archeológiai bizonyítékok igazolják, hogy a napfordulók idején a közeli Durrington Walls településen ezres nagyságrendű tömegek gyűltek össze. A rituális lakomákhoz pedig a Brit-sziget távoli pontjairól, a mai Skócia és Wales területéről is hajtottak ide állatokat, ami a helyszín kiemelkedő, regionális határokon átívelő vallási és diplomáciai fontosságát mutatja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
