Tolték rituális oltárt és emberi maradványokat találtak Mexikóban
2026. július 20. 15:42 Múlt-kor
Pre-azték, a tolték kultúrához köthető rituális oltárt (momoztlit) és emberáldozatra utaló koponyákat tártak fel a mexikói Tula (az egykori Tollan) területén egy vasútépítést megelőző leletmentő ásatás során. A Mexikói Nemzeti Embertani és Történeti Intézet (INAH) kutatóinak felfedezése új és pontosabb adatokat szolgáltat a közép-amerikai elit rétegek vallási központjainak térszerkezetéről, valamint a posztklasszikus korszak áldozati rítusainak anatómiai részleteiről.
A Mexikóváros és Querétaro közötti új személyszállító vasútvonal nyomvonalán végzett feltárások során a régészek a földfelszín alatt mindössze néhány méterrel bukkantak rá a szakrális építményre.
A körülbelül egy négyzetméter alapterületű, három kőrétegből - andezit alapból, faragott kőtömbökből és folyami kövekből - álló oltár környezetéből kerámiaedények, obszidiánpengék, valamint emberi csontok kerültek elő. A kőoltár alapjainál két koponyát, míg a stukkóréteg alatt további két koponyát és combcsontokat találtak. A kutatók figyelmét különösen az egyik koponya keltette fel, amelyhez több nyakcsigolya is fizikailag kapcsolódott. Ez a morfológiai elrendezés anatómiailag arra utal, hogy a fejet nem a bomlási folyamat során, hanem még a lágyrészek épségében, szándékosan választották le a testről.
Víctor Francisco Heredia Guillén, az INAH régésze rámutatott: bár a fémek megmunkálása ekkor már ismert volt, a lefejezéseket jellemzően obszidián- vagy kovakő késekkel hajtották végre, amelyek azonosítható vágásnyomokat hagynak a csontokon. A folyamatban lévő laboratóriumi vizsgálatok ezeket a nyomokat hivatottak azonosítani.
A feltárt fal- és padlómaradványok alapján a kutatók úgy vélik, hogy az oltár egykor egy belső udvar közepén, feltehetően egy elit rezidencia vagy egy adminisztratív komplexum részeként állt. Heredia Guillén magyarázata szerint a navatl nyelven momoztlinak nevezett oltárokat az őslakos közösségek hagyományosan az istenségeknek vagy az ősöknek szánt felajánlások bemutatására használták.
Tula városának városszerkezete szigorú társadalmi hierarchiát tükrözött: a központban a felső- és középosztálybeli negyedek helyezkedtek el, míg a köznép lakóhelyei jóval távolabb épültek fel. A lelet kontextusa megerősíti, hogy a rituális áldozatbemutatás szerves részét képezte a tolték uralkodó elit mindennapi, palota-körüli vallási életének.
A leletegyüttest a kutatók a város úgynevezett Tollan-fázisára, a Krisztus utáni 950 és 1100 közötti időszakra datálják. Tula a közép-mexikói régió korábbi meghatározó metropolisza, Teotihuacán hanyatlása után emelkedett fel, és a tolték civilizáció hatalmi központjává vált az Azték Birodalom létrejötte előtti évszázadokban. A toltékok építészeti, vallási és művészeti hagyományai alapvetően formálták a térség későbbi kultúráinak fejlődését; a később dominánssá váló aztékok legendás építőmesterekként és az idealizált civilizáció letéteményeseiként tisztelték őket.
A mexikói örökségvédelmi hatóságok az oltárt fotogrammetriai és drónos felmérésekkel dokumentálták a végleges megőrzési stratégia kidolgozásáig, a mobilis műtárgyakat pedig kutatóközpontokba szállították.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
