Több tucat ókori és újkori hajóroncsot találtak a Gibraltári-öbölben
2026. április 15. 19:24
Több mint 130, a Kr. e. 5. század és a második világháború közötti időszakban elsüllyedt hajó roncsát azonosították a spanyolországi Gibraltári-öböl (Algecirasi-öböl) mélyén. A Cadizi Egyetem által vezetett, spanyol kutatócsoport bevonásával zajló hároméves Herakles-projekt során a szakemberek feltérképezték a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közötti stratégiai átjáró több ezer éves tengerészeti és kereskedelmi történelmét.
A Felipe Cerezo Andreo professzor irányításával lezajlott felmérés során az öböl térségében összesen 151 régészeti lelőhelyet, köztük 134 hajóroncsot lokalizáltak. A kutatók és a Granadai Egyetem munkatársai eddig 34 roncsot dokumentáltak részletesen.
A legkorábbi lelet egy Kr. e. 5. századra datálható pun hajó, emellett 23 római, két késő római, négy középkori és 24 kora újkori – köztük velencei, holland, angol és spanyol – jármű maradványait vizsgálták meg. A leletanyag sokszínűségét jelzi, hogy a roncsok között megtalálták egy 1930-as évekbeli repülőgép motorját és légcsavarját, valamint egy, a brit hajók elleni gyors támadásokra specializálódott 18. századi spanyol ágyúnaszád (Puente Mayorga IV) ritka maradványait is. Ez utóbbiban a régészek egy könyvnek álcázott, fából készült titkos rekeszt is találtak, amely a feltételezett kémjelentések helyett két fakésűt rejtett.
Cerezo professzor hangsúlyozta, hogy a Földközi-tenger térségében alig akad még egy olyan földrajzi szűkület, amely az archeológiai emlékek ilyen koncentrációjával rendelkezne. A kutatók kiemelték a feltárt középkori roncsok jelentőségét, amelyek alapvetően formálhatják át a dél-spanyolországi iszlám uralom kései szakaszának tengerészeti ismereteit.
A lelőhelyeket azonban súlyosan veszélyeztetik a modern kikötőfejlesztések, a kotrási munkálatok, valamint a klímaváltozás következményei: a tengerszint emelkedése által megváltoztatott üledékrétegek és egy invazív, a roncsokat benövő algafaj elterjedése. A védelmi intézkedések kikényszerítése érdekében a projekt résztvevői virtuális modelleket és 360 fokos videókat készítettek, amelyeket a helyi múzeumokban VR-szemüvegeken keresztül mutatnak be a nagyközönségnek.
A tengerszoros stratégiai szerepe
A Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt összekötő, Európát Afrikától elválasztó Gibraltári-szoros (amelyet az ókorban a tengerészek számára a világ végét jelentő Herkules Oszlopaiként emlegettek) az emberi történelem egyik legfontosabb tengeri csomópontja. A most feltárt pun és római roncsok az ókori mediterrán kereskedelem – elsősorban az olívaolaj, a bor és a garum (halszósz) exportjának – intenzitását jelzik.
Az öböl az újkorban a globális tengeri hatalmak (Spanyolország, Nagy-Britannia, Hollandia) konfliktuszónájává vált. Miután a spanyol örökösödési háborúban a britek elfoglalták Gibraltár szikláját, az öböl évszázadokon át tartó tengeri blokádok és rajtaütések színhelye lett. Az azonosított Puente Mayorga IV ágyúnaszád ennek az állandósult 18. századi aszimmetrikus tengeri hadviselésnek a lenyomata: a spanyolok gyakran használtak halászhajónak álcázott, az orrban elhelyezett ágyúkkal felszerelt kisméretű naszádot a jóval nehézkesebb brit sorhajók ellen.
Az öböl mélyén rejlő, roncsolt, mégis komplex "időkapszulák" – a Földközi-tengeren átívelő iszlám hódítástól kezdve az amerikai gyarmatokkal folytatott kereskedelemig – az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika ötezer éves gazdasági és katonai hálózatát rajzolják ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
