Több tízezer évvel korábban is használhattak már írásjeleket a jégkori vadászok
2026. február 26. 07:15
Mintegy 40 ezer évvel ezelőtt készült, németországi barlangokból előkerült kőkorszaki tárgyak véseteinek új elemzése bebizonyította, hogy az eddig puszta díszítésnek hitt jelek a korai írásrendszerekhez, köztük a mezopotámiai proto-ékíráshoz hasonló statisztikai komplexitással rendelkeznek – derül ki Ewa Dutkiewicz és Christian Bentz kutatási eredményeiből, amelyet a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) című amerikai tudományos folyóirat legfrissebb számában tettek közzé.
A berlini Ős- és Kora Történeti Múzeum (Museum für Vor- und Frühgeschichte) munkatársa, Ewa Dutkiewicz, valamint a Saar-vidéki Egyetem (Universität des Saarlandes) nyelvésze, Christian Bentz több mint háromezer vésésnyomot és szimbólumot vizsgált meg 260 darab, a mai Németország területén feltárt jégkorszaki leleten. Az analizált tárgyak között szerepeltek mamutcsontból faragott állatfigurák (például a híres Vogelherd-barlangból származó, keresztekkel és pontokkal díszített mamutszobor), a rejtélyes oroszlánember-ábrázolások, valamint korabeli csontszerszámok és hangszerek.
A kutatók a tárgyakon található jeleket digitalizálták, majd a szimbólumok diverzitását és ismétlődését matematikai-statisztikai módszerekkel hasonlították össze későbbi, ismert írásrendszerekkel. Bár a kőkorszaki vésetek vizuálisan nem hasonlítanak a modern íráshoz, az elemzés kimutatta, hogy strukturális bonyolultságuk megegyezik a Kr. e. 3500 körül az ókori Mezopotámiában használt, az ékírást megelőző proto-ékírás (protocuneiform) komplexitásával.
Az adatokból szigorú, ismétlődő szabályrendszerek rajzolódtak ki, amelyek kizárják a véletlenszerűséget. A kutatás megállapította, hogy az elefántcsontból faragott állat- és emberfigurák jóval nagyobb információsűrűségű jelöléseket hordoznak, mint a hétköznapi használati eszközök. Specifikus szabályok is érvényesültek: a kereszt alakú jelek sosem fordulnak elő emberi alakokat ábrázoló tárgyakon, míg a pontszerű vésetek hiányoznak a szerszámokról.
Genevieve von Petzinger paleoantropológus, aki független szakértőként nyilatkozott a felfedezésről, kiemelte: a szimbólumok ismétlődése és elrendezése egyértelműen bizonyítja a szándékosságot, és arra utal, hogy a kőkorszaki emberek összetett absztrakt eszméket kíséreltek meg továbbítani ezekkel a jelölésekkel, amelyek messze túlmutattak a puszta dekoráción vagy a vadászati zsákmányok egyszerű strigulázásán.
A vizsgált leletek a felső paleolitikum (késő kőkorszak) aurignaci kultúrájához tartoznak. Ez az az időszak (nagyjából 43-35 ezer évvel ezelőtt), amikor az anatómiailag modern ember (Homo sapiens) megjelent Európában, és fokozatosan kiszorította a neandervölgyi embert. A dél-németországi Sváb-Alpok barlangjaiból (Vogelherd, Hohlenstein-Stadel, Geißenklösterle) előkerült leletegyüttes a világ jelenleg ismert legrégebbi figuratív (alakos) művészetét képviseli.
A most publikált kutatás jelentősége abban áll, hogy alapjaiban írja át az emberi kommunikáció és az írásbeliség kialakulásáról szóló eddigi kronológiát. A történettudomány a valódi írásbeliség megjelenését hagyományosan a Kr. e. 4. évezred végére, a sumer civilizációhoz (Uruk kora) köti, ahol az adminisztratív-gazdasági szükségletek hívták életre a proto-ékírást.
A Dutkiewicz és Bentz által lefolytatott statisztikai elemzés azonban bizonyítja, hogy az információtárolásra és -továbbításra alkalmas, magas szinten strukturált szimbólumrendszerek kognitív alapjai már több tízezer évvel a mezopotámiai agyagtáblák megjelenése előtt, a jégkorszaki vadászó-gyűjtögető társadalmakban is jelen voltak. Bár a 40 ezer éves vésetek pontos jelentése – a "Rosetta-kő" hiánya miatt – nagy valószínűséggel sosem lesz megfejthető, a kutatás új, objektív módszertant ad a régészet kezébe a világ más pontjain előkerülő őskori szimbólumok komplexitásának mérésére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
