Diplomáciával hódította meg Britanniát a Római Birodalom
2026. július 15. 10:47 Múlt-kor
A Római Birodalom katonai erőszak helyett helyi uralkodókkal kötött diplomáciai egyezményekkel hódította meg Britannia délkeleti részét a Krisztus utáni első században. Isobel Thompson, a University College London (UCL) kutatójának átfogó régészeti elemzése huszonhárom feltételezett római erőd maradványainak felülvizsgálatával megcáfolta a katonai pacifikálás évtizedes elméletét, új megvilágításba helyezve a szigetország ókori bekebelezésének folyamatát.
Az elmúlt évtizedek brit történetírása Graham Webster 1993-as kutatásaira támaszkodva úgy vélte, hogy Aulus Plautius római hadvezér légiói a Kr. u. 43-ban indított invázió során sűrű katonai erődítményhálózattal biztosították a meghódított területeket.
Thompson több mint harminc év infrastrukturális beruházásait kísérő ásatási anyagait elemezte újra a Temzétől északra fekvő huszonhárom, eddig római katonai tábornak tartott helyszínen. Az eredmények rámutattak, hogy az erődök jelenlétét alátámasztó korábbi bizonyítékok tévesek voltak: az úgynevezett „bokatörő”, V alakú árkok katonai védvonalak helyett csupán rendszeresen karbantartott mezőgazdasági vagy vízelvezető árkok voltak.
A feltárt római fegyverek és katonai stílusú csatok, valamint az importált kerámiák (például a lyoni edények) jelentős része szintén polgári településekről és tanyákról került elő, ami sokkal inkább az elit rétegek élénk kereskedelmére és a segédcsapatok jelenlétére, semmint légiós helyőrségekre utal.
A felülvizsgált huszonhárom helyszín közül mindössze három esetében - Colchester (az ókori Camulodunum), Longthorpe és az oxfordshire-i Alchester - nyert megerősítést a tényleges római katonai táborok jelenléte. A kutató szerint a ritkásan elhelyezkedő erődök közötti hatalmas, katonailag védtelen területek létezése nem a dokumentáció hiányosságából fakad, hanem arra utal, hogy a rómaiak nem ütköztek jelentős fegyveres ellenállásba a térségben.
A tanulmány hipotézise alapján Róma a katonai megszállás helyett a Verlamion (a mai St Albans) és Silchester területén élő kelta törzsekkel kötött előzetes, diplomáciai megállapodásokra - úgynevezett kliensállamok kialakítására - támaszkodott. Ezek az együttműködő helyi elitek és bábkirályok biztonságos korridort és logisztikai bázist biztosítottak Claudius császár inváziós csapatainak a sziget belseje felé.
Az új régészeti konszenzus alapjaiban alakítja át a Britannia provinciává szervezéséről alkotott képet. Az őslakos britek eszerint nem csupán elszenvedői voltak a légiók hódításának, hanem aktív, politikai alkupozícióval rendelkező szereplők. A diplomáciai paktumok racionális magyarázatot adnak az inváziós erők kezdeti, meglepően gyors előrenyomulására a partraszállást követően.
Ugyanakkor ez a sűrű katonai helyőrségek nélküli, békeszerződésekre épülő pacifikálás rejtette magában a római uralom egyik legnagyobb sebezhetőségét is: amikor Kr. u. 60-ban kitört a Boudicca (Boadicea) vezette icenus felkelés, a délkeleti területek minimális katonai védelme miatt a lázadók eleinte könnyedén végigsöpörhettek a térségen, felégetve a legfontosabb római központokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
