Több 1956-os emigráns magyar tudós is a világhírnévig vitte
2016. szeptember 14. 16:13
„Nyugaton még a falból is pénz folyik”
Dr. Kubassek János Az 1956-os forradalom emigráns tudósai öt világrészen, a Sarkkörtől az Egyenlítőig című előadásában rámutatott, a sajnálatos eseményeknek (a forradalom és szabadságharc leverésének) tulajdonképpen pozitív következményei is voltak, mivel számos emigráns tudós futott be nemzetközi karriert. A „disszidensek”, „jogellenesen külföldre távozott személyek” magyarországi rokonait egészen az 1980-as évekig érték számos vonatkozásban joghátrányok. A legtöbb, közel 38 ezer főt az USA fogadta be, de egy ember még Finnországban is otthonra talált (azért csak ennyi, mert a finnek tartottak a szomszéd Szovjetuniótól), Svájc pedig kiemelendő, mivel lakosságszámához képest nagyon sok, 12 ezer magyar menekültet fogadott be.
A távozásnak számtalan oka lehetett a szabadságvágytól kezdve a nyomorúságos életviszonyokon keresztül a kalandvágyig. Volt, aki még a 80-as években is azt hitte, Nyugaton szinte szó szerint kolbászból van a kerítés: még a falból is pénz folyik (természetesen a Magyarországon ekkor még ismeretlen bankautomatákra utalt). Dr. Kubassek János kiemelte, hogy a magyar menekültekért sokat tett Wan Waithayakon herceg – aki az ENSZ Közgyűlés elnökeként tevékenykedett 1956-57-ben, és az ENSZ különmegbízottja volt a magyar kérdésben 1957-58-ban –, majd rátért 18, külföldön karriert építő magyar tudós életpályájának rövid felvázolására. (Előtte azonban még említést tett Motzer Nándor térképész hadnagyról és Renner Péter térképészről, akiket a forradalmat követő megtorlás során kivégeztek: Renner Péter a Corvin közi harcokban is részt vett, mindketten elmenekültek az országból, majd illegálisan hazatértek.)
Parák Tibor geológus, a „Vasember” bányageológusként és főgeológusként is tevékenykedett Svédországban, 1980-tól a kirunai vasércbánya főigazgatója volt. Dr. Kabdebó Tamás Angliába került, Oxfordban kapott ösztöndíjat és a Cardiffi Egyetemen is megfordult. A University of Guyana (Georgetown) alapító könyvtárosa a Victoria University of Manchester könyvtárosaként is dolgozott, majd Írországba költözött. Alkotói munkásságát világszerte elismerik és megbecsülik. 1956 előtt egy tiltott határátlépési kísérlet miatt már megjárta a Markó utcai börtönt, és komlói szénbányászként is dolgozott. Részt vett a forradalomban, és mivel úgy érezte, itthon nem lett volna értelme az életének a forradalom leverése után, emigrált. Távozásában közrejátszott a csalódottság és a múlt visszatérésétől való félelem is.
Teleki Pál unokája, Teleki Pál geológus 1956-ban tagja volt az ELTE Egyetemi Forradalmi Bizottságának. Az USA-ban a Westoni Geológiai Szolgálat munkatársa lett, és a Nebraskai Állami Egyetemen is tanított. Dr. Bariss Miklós geomorfológus azért távozott, mert elmondása szerint elege volt a diktatúrából, és látni akarta a világot, utazni szeretett volna, ami egy földrajztudósnak olyan, mint a levegő. Dr. Dojcsák Győző geográfus-geológus is az USA-ba távozott, de 1979-ben hazatelepedett. Számos értékes kötetet publikált a magyarok amerikai tevékenységéről. Dr. Makkai Ádám nyelvész, műfordító szintén az USA-ba emigrált, munkásságát nemzetközileg is számon tartják, több mint 2000 oldalon jelentette meg a magyar költők antológiáját. Ferdinandy György író egy ideig Franciaországban élt, majd Puerto Ricóban lett egyetemi tanár, és francia, valamint spanyol nyelven is jelentős a munkássága.
Almásy Antal, mérnök, feltaláló, a brazíliai AERCAMP tulajdonos-igazgatója az Izabella utcai felkelőcsoport tagja volt, ő adott hírt a Budapest felé vonuló szovjet tanokokról, és figyelmeztette a csodában bízó társait, Amerika nem fog segíteni a magyarokon. Mint később kifejtette, a felkelők igazságérzete 1956-ban mindent felülírt. Brazíliai gyárát a semmiből teremtette meg. Dr. Fehérvári Géza régész, művészettörténész, orientalista az iszlám világ tudós kutatója volt, kuvaiti és ománi nagykövetként is tevékenykedett, emlékiratai Három nemzet szolgálatában címmel jelentek meg. 1956-ban tagja volt az Iparművészeti Múzeum Forradalmi Bizottságának, novemberében egy rendőrtiszt figyelmeztette, hogy távozzon az országól, mert letartóztatási parancsot adtak ki ellene. Londonba került, Germanus Gyula adott neki ajánlólevelet. Iránba, Indiába és Afganisztánba is eljutott, a Londoni Egyetem minden költségét állta. Dr. Legeza Ireneusz László orientalista, sinológus egyetemista társaival távozott az országból, később a Fülöp-szigeteken telepedett le, művei számos nyelven jelentek meg.
Király Béla, a Nemzetőrség parancsnoka Csang Kaj-sek meghívására előadást tartott a magyar szabadságharcosok szovjetek elleni fellépéséről, de emellett is számos 1956-os körutat tartott a világban. Jaschkó István és Zsoldos Imre irodalmár Tajvanon élt, Saáry Éva kőolajkutató, geológus, festő, író, költő pedig már az 50-es években is álmodozott arról, hogy Afrikába utazzon. A forradalmat követően végül Gabonba jutott ki, ahol kőolaj-kitermeléssel foglalkozott és a fangok között is hosszabb időt töltött el. Később Svájcba költözött, és feldolgozta a dél-svájci magyarok történetét. Luganói otthona a nyugati magyarság egyik fontos szellemi központja volt.
Dr. Nógrády György mikrobiológus azért nem Nagy-Britanniában telepedett le, mert a puli kutyáját nem engedték be az országba. Így került Kanadába, és kutatóként többek között egy húsvét-szigeti expedíciót is vezetett. Sztáray Zoltán közgazdász, író szerkesztő az amerikai emigráns magyarság egyik szellemi vezetője volt. Festetics Antal etológus, biológus a Hortobágyi Nemzeti park létrehozásának egyik kezdeményezője volt, és a világhírű etológus, Konrad Lorenz tanítványa lett. Publikációit számos nyelven olvashatjuk.
Csávás Imre a felsoroltak közül az egyetlen tudós, aki itthon maradt 1956 után. Az agrármérnök részt vett a Gödöllői Forradalmi Bizottság tevékenységében, a szovjet megszállást követően is harcolt, négyhónapos börtönbüntetést kapott. Többek között Göncz Árpáddal is raboskodott együtt. Később Rómába került ENSZ FAO-szakértőként, majd a szervezet projektigazgatója lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
