Titokzatos örökség: a székely írás kutatásának nehézségei
2014. december 10. 11:42 Tubay Tiziano, ELTE BTK ITDI
.
Benkő a legkorábbi emlékek közé sorolta a Székelydályai Feliratot is. Ennek keltezését a templom késő gótikus átépítése során a falhoz épített támfal alapján végezte el, ez ugyanis idővel kissé megdőlvén és a faltól néhány centiméterre elválván újra láthatóvá tette a korábban a támpillér megépítése miatt hozzáférhetetlenné vált, vakolatba karcolt jeleket. Vagyis a felirat „a XV. század végénél egyértelműen korábbi, egyben biztosan későbbi a XIII. század végénél, amikor a szóban forgó templomfal megépült”. A pontosabb korszakolás építészettörténeti összefüggések figyelembevételével a XIII/XIV. század fordulója és a XV. század közepe közötti időszakra tehető, Benkő szerint „[t]alán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy feliratunk a templom XIV. századi vagy XIV/XV. század fordulójára keltezhető kifestésekor keletkezhetett.
Ferenczi Géza Benkőnek a Homoródkarácsonyfalvai Feliratról szóló írása kapcsán értetlenségét fejezte ki a felirat elhelyezkedésével kapcsolatban: azt miért a keret hossztengelyével párhuzamosan vésték volna ki? Másfelől – tudakolja Ferenczi –, ha még akkor került a kőtömbre, amikor az az ajtókeret része volt, „miért érzékelhető jól (?) a betűk szélein kopás”, amikor azt semmi sem indokolja? Vitatván, hogy a felirat a faragvány kapukeretbe történt beépítése előtt készült volna, úgy vélekedett, ilyen esetben a felirat nem vízszintesen és két sorban, hanem „egyetlen sort alkotva két tömbbe, a kezdő részhez illeszkedő kőtömbön folytatva” vésetett volna ki, s akkor kétség sem férhetne az emlék XIII. századi születéséhez. Bár maga is a legkorábbi emlékeink között tartja számon, Ferenczi a Homoródkarácsonyfalvai Felirat keletkezését a templom átalakítása utáni időszakra tette. Azt pedig határozottan tagadta, hogy a vésetekben megfigyelhető lerakódások középkori meszelés nyomai volnának, mivel azok „1974-ben kerültek oda a felirat gipszmásolatának” készítésekor.
Ferenczi a Vargyasi Felirattal kapcsolatban Székely rovásírásos emlékek (1997) c. könyvében tagadta a Rádulytól és Benkőtől származó, korai datálást. Hogy a faragott kő mikor kerülhetett a földbe, azt Ráduly János (*1937) néprajzkutató a lelőhely szerinte XIII. századi éremmellékletéből valószínűsítette. Ezzel szemben Ferenczi szakirodalmi forráson alapuló közléséből tudhatjuk: az érmék közül 53 db Zsigmond-kori, 1 db Hunyadi János kormányzósága (1440–1452) idejéből származik, a félköríves szentélynél talált érem pedig Mátyás-kori (1458–1490). Benkő, mint láttuk, a kőfaragványt és a feliratot tulajdonképpen egy idősnek tekinti. Ezzel szemben állította Ferenczi, hogy a „felirat, elméletileg, a keresztelő kút (??) kifaragása s földbe kerülése között bármikor rákerülhetettt a kőtömb peremére. Ma, sajnos még nincs lehetőségünk a kőtömb kifaragása s az írásjegyek bevésése közt (esetleg) eltelt időköz szabatos meghatározására”. A Homoródkarácsonyfalvai Felirat pedig, éppen maga is bizonytalan datálású lévén, nem alkalmas a kormeghatározás alátámasztására.
A Székelydályai Felirattal kapcsolatban maga is úgy gondolja, hogy a „betűk elárulják korai keletkezésüket”. A még friss vakolatban vésett jelek (köztük ligatúrák) a számtalan karcolás miatt nehezen kivehetők, de a „legjellegzetesebb írásjegyek esetében […] a Nikolsburgi Rovásábécé, a Székelyderzsi meg a Homoródkarácsonyfalvai Felirat rovásbetűihez való nagyfokú közelítésük”, ami alapján nem zárható ki, hogy a XV. század első feléből vagy derekáról származnak. Az azonban egészen bizonyos, hogy a jeleket fedő támpillért „a 15. század végén illesztették a falhoz”.
Benkő Elek Ferenczi 1995-ös cikkére reagált, szintén a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények hasábjain 1997-ben. A Homoródkarácsonyfalvai Felirat kapcsán itt további vizsgálatokat tartott szükségesnek, eldöntendő, hogy „a faragvány betűit tényleg középkori meszelés borítja-e (ami egyértelmű bizonyítéka lenne korai, a 15. század végét megelőző keletkezésének)” vagy csak a Zepeczaner Jenő (*1946) muzeológus készítette másolat gipsznyomairól van szó. Továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy a szemöldökkő erőteljes korrodálódása korábbról való, „fönt, a toronyban aligha keletkezhetett, és inkább az időjárás viszontagságainak jobban kitett, ki-bejárásoktól is megviselt középkori kapuk közismert állagát idézi”. Sajnos a további következtetések levonását az akadályozza, hogy a kőtömbnek csak a szabadon álló harmada látható, ahogy Benkő fogalmaz, tehát „semmiféle adalékkal nem rendelkezünk annak eldöntésére”, voltaképpen az Árpád-kori kapu egy részletével van dolgunk, vagy az elbontott kapu egyik rétegkövét használták fel valahol újra és látták el felirattal „talán a 14. század folyamán vagy a következő évszázad elején, de mindenképpen jóval korábban a késő gótikus építkezésnél”, a toronyba már „ütött-kopott feliratú követ falaztak be fejjel lefelé fordítva”. A korai keltezést erősíti szerinte az is, hogy a felirat „legjobb analógiája a 14. századnál nem későbbi vargyasi keresztelőmedencén található”.
Benkő, habár korábban kifejtett érveinek szilárdsága illékonynak bizonyult, további írásaiban mellőzte nemcsak Ferenczi kritikáinak említését, hanem a maga által szükségesnek mondott további vizsgálatokat is. Legutóbb megjelent könyve, A középkori Székelyföld (2012) a székely írást csak röviden mutatta be. A bizonytalan keltezésű emlékeket itt érvként használta fel, midőn Horváth Iván (*1948) irodalomtörténésznek a székely írás humanista szerkesztését felvető cikkét cáfolni óhajtotta, s annak ellenére, hogy maga is elismerte, a Homoródkarácsonyfalvai Felirat keltezése teljesen bizonytalan, úgy használta, mint „a 13–15. század közötti időszakot” kitöltő, „hiteles székelyföldi leletek” egyikét. Jelentőségét abban látta, hogy általuk „a székely írás reneszánsz kori születésének képzete így teljességgel védhetetlenné vált, [...] ma már nem tartozik a reálisan mérlegelendő lehetőségek közé”.
Ugyanezen vélekedésének adott hangot a Magyar Tudományos Akadémia Magyar őstörténeti témacsoportjának 2012. június 14-i ülésén, ahol Sándor Klára (*1965) nyelvésszel tartott előadása után a jelenlévők nyilatkozatot adtak ki. A szokatlan körülmények között született Nyilatkozat második pontja „[l]eszögezi, hogy a székely írás nem lehet a 15. századi humanizmus korának tudós fabrikációja, mivel több jelentős, időben ezt megelőző hiteles emlék került elő a Székelyföldön”. A Nyilatkozatból az is kiolvasható, hogy készül a székely írás korpuszának új kiadása, ez Sándor Klára újabb monográfiája szerint 2015-ben jelenik meg, Vásáry István főszerkesztő, Benkő Elek és Sándor Klára szerkesztők kiadásában.
A korpusz kiadásának időszerűségét, bármilyen nagyszerű volna is a kerek évfordulón ily módon tisztelegni Sebestyén Gyula emléke és műve előtt, számos tisztázatlan kérdés és el nem végzett kutatómunka kérdőjelezi meg. A legkisebb részletekre kitérő, aprólékos munkát nem lehet a kritikák és cáfolatok elhallgatásával, megkérdőjelezhető alapokon nyugvó spekulatív állítások dogmaként való kihirdetésével elmellőzni. Magam a székely írás vizsgálatát és művelődéstörténeti feldolgozását ezért egy szerény, de hasznos eszközzel: kutatástörténeti tárgyú mesterszakos diplomamunkám bővített változatának kiadásával igyekszem támogatni.
Az előzetesen közölt tanulmány a közeljövőben a Kultúrjav. Írásbeliség és szóbeliség irodalma -- újrahasznosítva, Fiatalok Konferenciája 2014 (szerk. Bartók Zsófia Ágnes, Fajt Anita, Görög Dániel, Maróthy Szilvia, s.a.) című kötetben kerül kiadásra
Támogasd a 
szerkesztőségét!
