Titokzatos örökség: a székely írás kutatásának nehézségei

2014. december 10. 11:42 Tubay Tiziano, ELTE BTK ITDI

.

A Nikolsburgi Ábécé az egyébként is titokzatos írásrendszer legtalányosabb emléke. Felfedezése és bemutatása Jakubovich Emil (*1883–†1935) nyelvtörténészhez kötődik, aki röviddel halála előtt, a székely írás más ábécéivel együtt tette közzé. A székely ábécé pergamenlapja egy ősnyomtatvány végébe volt bekötve, a pergamenlapot őrző ősnyomtatvány a herceg Dietrichstein-család nikolsburgi vára (ma Mikulov, Csehország) árverésre került könyvtárának  volt része. A költségek miatt az ősnyomtatványt nem, csak az abból leválasztott pergamenlapot vásárolta meg a Országos Széchényi Könyvtár. Az emléken nemcsak székely ábécé szerepel, a lap alsó felében egyazon kéz a héber írásjelek betű és számértékét és a héber hónapneveket is feltüntette. Miskolczi Csulyak István (*1575–†1646) naplóját (1610–1638), aminek 371a lapján a két autográf ábécé megtalálható volt, nem kellett beszerezni: Jakubovich az OSzK állományában azonosíthatta az emléket. Jakubovichnak köszönhetjük, hogy a mások által felfedezett, a bögözi református templom vakolata alól előkerült, az egykori freskóra krétával írt székelybetűs feliratot (Atyai Estyán vagy Atyaisten), vagyis a nagyjából 1530 tájára datálható Bögözi Feliratot közismertté tette. Neki köszönhető az első, a régészet tárgykörébe tartozó emlékről szóló híradás is: a Székelyderzsi Felirat közzététele. Ezt a székelyderzsi unitárius templom felújításakor egy, a XV. század vége felé befalazott ablaküregből emelték ki. A székely jeleket még a tégla kiégetése előtt, a puha agyagba írták, a felirat tanúsága szerint Miklós pap.

Forrás: OSZK

A székely írás kutatása aranykorának Sebestyén, Németh és Jakubovich munkásságát nevezhetjük. E korszak Németh Gyula a Magyar Nyelvben megjelent közleményével zárult, amelyben Homoródkarácsonyfalva unitárius templomának késő gótikus templomtornyában, egy szemöldökkőbe, még annak beillesztése előtt bevésett feliratról adott hírt. A feliratról Szőke István történészhallgató értesítette levélben, az ő tájékoztatása alapján a feliratot 1495-re datálta. Németh Gyula arra is felfigyelt, hogy az előkerült emlékek, vagyis ahogy cikke végén maga megfogalmazta: „a székely írás legszebb régi emlékei az 1450–1550 közötti korból származnak”. Nem tudhatni Németh Gyula e témában írt utolsó dolgozatából, maga is így gondolta-e, jómagam azonban határozottan azon az állásponton vagyok: a székely írás vizsgálata nem igazolhatatlan őstörténeti spekuláción, hanem a székely írás számba vehető emlékein kell alapuljon, csak ez teremtheti meg tárgyunk művelődéstörténeti feldolgozásának lehetőségét.

A szép egymásutánban előkerülő emlékek mindenesetre Németh Gyulát a korpusz gyarapodásával kapcsolatban bizakodásra késztették. Várakozásaiban csalatkoznia kellett, a '70-es évekig a korpusz nem bővült. A kutatás állását Vásáry István (*1945) turkológus, Németh tanítványa tekintette át 1974-ben,  az emlékekről Ferenczi Géza (*1924–†2007) és Ferenczi István (*1921–†2000) régészek írtak összegző dolgozatokat. Ezeket az összegzéseket ismerte Róna-Tas András (*1931) orientalista, amikor a székely írás és a Mátyás-kori humanizmus lehetséges összefüggéseit vizsgálta az MTA Irodalomtudományi Intézetében tartott előadásában 1983-ban, melynek szövege később a Néprajz és Nyelvtudomány hasábjain, nyomtatásban is megjelent. Róna-Tas a XV. század végi, bizonytalan datálású emlékek közül a Nikolsburgi Ábécét emelte ki. Az emlékkel kapcsolatban már Jakubovich megírta: az ősnyomtatvány tulajdonosának, Philippus de Penczicznek nevében szereplő Penčice helység közel van Nikolsburghoz és Olmützhöz (100, ill. 15 km), a család cseh gyökerei világosak. Róna-Tas András azt – az azóta is megválaszolatlan – kérdést tette fel: hogyan került a székely írás jelsora Csehországba? Dolgozatában felvetett egy lehetőséget: az ábécé valamilyen kapcsolatban lehetett Mátyás király bizalmasával, Filipec Jánossal (*1431–†1509), kinek biztosan „tudnia kellett a magyar rovásírásról”, hiszen ő volt annak a brünni nyomdának az alapítója, ahol Thuróczy János krónikáját kinyomtatták, miután a király (a pápa akaratával is dacolva) Filipecet Olmütz püspöki helytartójának beiktatta. Róna-Tas szerint: „Akár azonos volt […] Philip a mi Filipecünkkel, akár közeli barátja volt” csak, szerepe lehetett a rovásírásos ábécé Nikolsburgba kerültében. Bár az ötlet azóta is visszhangtalan maradt, ma joggal gondoljuk úgy, hogy Philippus Filipec kíséretének volt tagja.

A kutatást a holtpontról az '90-es években előkerült újabb emlékek lendítették ki. Előbb Székelydályán, a református templom 1991-ben megkezdett restaurálása során, 1993-ban bukkantak több, a korábbiaknál nagyobb méretű, a templom külső vakolatába karcolt székely írásos feliratra, amelyekről csak valamivel később láttak napvilágot az első híradások. A másik, a kutatók vélekedése szerint korosabb emlék Vargyason bukkant elő: egy, az egykori református templom felújítása során ásott gödörből került elő egy faragott kő, amelynek peremén székelybetűs feliratra figyeltek fel. Ferenczi Géza a Vargyasi Feliratról írott cikkében a jelek alaki hasonlóságára hívta fel a figyelmet más, a XV. század második feléből származó székely írásos emlékekkel, a Nikolsburgi Ábécével, a Székelyderzsi, Homoródkarácsonyfalvai és Székelydályai Felirattal.

A feliratok datálásával kapcsolatban élénk vita alakult ki: Benkő Elek (*1954) régész, aki a székely írás kutatásában addigra már múlhatatlan érdemeket szerzett, kritikus hangvételű cikket tett közzé, amelyben több emlék keletkezését évszázadokkal korábbra, a XIII. századra tette.

Benkő először a Homoródkarácsonyfalvai Felirattal kapcsolatban fejtette ki nézeteit. A homokkő faragvány analógiáit „a környék XIII–XIV. századi templomainak kő kapukeretei között” találta, valamint lényegesnek mutatta be azt a körülményt, hogy a „kő kifaragásánál nem sokkal későbbi a hengertag palástján lévő [...] mélyen bevésett felirat” felszíne megkopott. A vésetek aljában Benkő szerint „középkori eredetű meszelésnyomok figyelhetők meg, márpedig a torony belsejét és az ablakmélyedést soha nem vakolták vagy meszelték”. Összegzésében a Homoródkarácsonyfalvai Feliratot a legrégibb emléknek kiáltotta ki, „mely közelebbről meghatározatlan időben, de mindenképpen a XV. század vége előtt, valószínűleg még az Árpád-korban keletkezett”. A váratlanul előkerült Vargyasi Felirattal kapcsolatban két hónappal később leközölt cikkében mutatta be álláspontját. A medencerész peremén és oldalán foltokban „sárgás, középkori meszelés” nyomait vélte felfedezni, ez pedig szerinte arra enged következtetni, hogy a felirat jóval a befalazás előtt a faragványon volt, „nagy valószínűség szerint egykorú magával a faragott kővel”. A keresztelőmedenceként azonosított kő kormeghatározását a lelőhely körülményeinek előzetes vizsgálata alapján, az addig előkerült, „kivétel nélkül román kori vagy XIII–XIV. századi, provinciális »átmeneti stílusú«” homokkő faragványokra tekintettel végezte el. Benkő szerint így a faragvány (és az azzal egykorú felirat) „felső időhatárának a XIII-XIV. század kínálkozik”.

1. .
2. .
3. .
4. .