Sziklarajzok tárják fel a szibériai sámánok rituális portáljait
2026. június 27. 19:13 Múlt-kor
Egy újonnan dokumentált dél-szibériai sziklarajz-együttes bizonyítja, hogy az ősi sámánok a sziklarepedéseket rituális kapuként, a túlvilágra vezető portálként értelmezték. Andrzej Rozwadowski, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem kutatójának felfedezése nemcsak a hakaszföldi hitvilág eddig ismeretlen részleteit világítja meg, hanem a szibériai leleteket a globális sziklaművészet egyetemes fejlődéstörténetébe is bekapcsolja.
A Dél-Szibériában, a Jenyiszej folyó medencéjében fekvő Hakasz Köztársaság területén található Oglahti lelőhelyen azonosított petroglifák egy korábban már megfigyelt, de egyedülállónak hitt vizuális mintázatot ismételnek meg. Rozwadowski a régió fővárosától, Abakantól hatvan kilométerre északra fekvő területen olyan véseteket dokumentált, amelyeken az emberi alakok közvetlen interakcióba lépnek a szikla természetes hasadékaival.
A központi ábrázoláson egy olyan hibrid figura látható, amelynek törzsét egy spirálmintás sámándob helyettesíti, és amelynek lábai futó mozdulattal egy sziklarepedés felé irányulnak. A nyílás két oldalán további, rituális öltözéket viselő alakok tűnnek fel, akiknek a lábai kisebb repedéseket érintenek, mintha éppen belépnének a kőzetbe, vagy kilépnének onnan.
A kutató a vizuális ábrázolásokat a térségben máig élő hakasz etnográfiai adatokkal vetette össze. A helyi hagyományban "kam" néven ismert sámánok legfontosabb beavatási eszköze a "düngür", azaz a rituális dob volt. A hitvilág szerint az elhunyt sámánok a dobjaikkal együtt a hegyek belsejébe utaztak. Ezt az értelmezést erősítik azok az altaji és mongol párhuzamok is, amelyek szerint a sziklarepedések Umaj istennőnek, a legfőbb isten, Tengri hitvesének a méhét szimbolizálták, ahonnan az élet és a sámáni erő is származik. Az Oglahti lelőhelyen a repedés mellett ábrázolt világfa is ezt a kozmológiai rendszert támasztja alá, amely a különböző világszintek közötti szellemutazás tengelyét jelképezte az ősi közösségek számára.
Az új leletegyüttes megerősítette a korábban az Iljinszkaja Piszanyica lelőhelyen talált hasonló, kőhasadékba rajzolt sámánalak jelentőségét, tudományosan is igazolva, hogy nem egyedi esetről, hanem egy kiterjedt, rendszerszintű kulturális gyakorlatról van szó. A dél-szibériai petroglifák kompozíciós sémája szoros párhuzamot mutat az észak-amerikai, a dél-afrikai, valamint az európai paleolitikumból származó barlangrajzokkal, ahol a geológiai repedéseket a módosult tudatállapotban végzett szellemutazások fizikai kapuiként ábrázolták.
A kutatás rámutat: a kőzet fizikai adottságainak tudatos beépítése a műalkotásba kulcsfontosságú eleme volt a régió ősi szellemi gyakorlatainak, még ha ez a kiváltság a források szerint csak a magasabb rangú, saját dobbal rendelkező beavatottak számára volt is fenntartva.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
