Svéd gyarmat is létezett a későbbi Egyesült Államok területén
2026. július 3. 07:54 Múlt-kor
Bár az Egyesült Államok történetét legtöbben a tizenhárom brit gyarmattal azonosítják, a mai Delaware-völgy területén egykor egy alig ismert svéd gyarmat is létezett. A mindössze tizenhét évig fennálló Új-Svédország ugyan rövid életű volt, de a történészek szerint több olyan örökséget is hátrahagyott, amely később az amerikai társadalom fejlődésére is hatással volt.
1638 és 1655 között a mai Pennsylvania, Delaware, New Jersey és Maryland egyes részein terült el az Új-Svédország (Nya Sverige) nevű svéd gyarmat, amely a legkisebb, legkevesebb lakossal rendelkező és legrövidebb ideig fennálló európai gyarmat volt a későbbi Egyesült Államok területén. Létrehozását a szakértők Peter Minuit nevéhez kötik, aki korábban a holland fennhatóság alá tartozó Új-Hollandia kormányzója volt, ám leváltását követően a svéd koronának ajánlotta fel szolgálatait, hogy ezzel bosszút állhasson egykori megbízóin az őt ért sérelmekért.
A telepesek 1638 márciusában érkeztek a Delaware folyó vidékére, ahol öt őslakos közösségtől földet vásároltak, majd felépítették Fort Christinát, a Delaware-völgy első állandó európai települését. Bár a hollandok saját területüknek tekintették a vidéket, kezdetben nem rendelkeztek elegendő katonai erővel ahhoz, hogy kiszorítsák a svédeket, akik így több mint másfél évtizeden át meg tudták őrizni önállóságukat a régióban.
A történészek szerint Új-Svédország jelentősége jóval nagyobb annál, mint amit rövid fennállása kapcsán gondolnánk, mivel több olyan kulturális és társadalmi örökséget is hátrahagyott, amely később az Egyesült Államok fejlődésére is hatással volt. Az itteni telepesek honosították meg például Észak-Amerikában a rönkházépítés hagyományát, amely később az amerikai határvidék egyik legismertebb építészeti formájává vált, emellett ők terjesztették el a lutheránus vallást is a térségben. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyarmat lakóinak mintegy 80 százaléka úgynevezett erdei finn – vagyis a Svéd Királysághoz tartozó, de finn nyelvet beszélő személy – volt, akik nagy tapasztalattal rendelkeztek az erdős vidékeken folytatott gazdálkodásban, és viszonylag békés kapcsolatot tudtak kialakítani a lenape indiánokkal is.
1643-ban Johan Printz lett a gyarmat kormányzója, aki új erődök építésével és a helyi települések bővítésével igyekezett megszilárdítani a svéd jelenlétet. A kolónia azonban soha nem vált igazán sikeressé: lakossága még fénykorában sem haladta meg a négyszáz főt, a svéd korona pedig éveken át nem küldött utánpótlást vagy új telepeseket a területre. Az egyre elégedetlenebb lakók 1653-ban petícióban tiltakoztak Printz autoriter vezetési stílusa ellen, ami a történészek szerint az észak-amerikai gyarmatok egyik legkorábbi sikeres politikai tiltakozásának tekinthető.
Új-Svédország önállósága végül 1655-ben ért véget, amikor Peter Stuyvesant, Új-Hollandia kormányzója hét felfegyverzett hajóval elfoglalta a gyarmatot. A svédek harc nélkül megadták magukat, ezért a hollandok továbbra is engedélyezték számukra saját önkormányzatuk, milíciájuk és földbirtokaik megtartását. Amikor 1682-ben William Penn megalapította Pennsylvaniát, Philadelphia környékén még mindig jelentős svéd és finn közösségek éltek a lenape indiánok mellett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
