Kecskefogak oldottak meg egy évszázados vitát az ókori görög gazdálkodásról
2026. július 2. 11:37 Múlt-kor
Egy krétai régészeti lelőhelyen végzett izotópos vizsgálat új megvilágításba helyezheti az ókori görög állattartás működését, és választ adhat egy közel száz éve tartó tudományos vitára. A kutatás szerint a görög poliszok gazdaságában egyszerre volt jelen a helyi, vegyes gazdálkodás és a szezonális pásztorkodás, amelyek eltérő társadalmi célokat szolgáltak.
Régóta vita tárgyát képezi, hogy az ókori Görögországban hogyan szervezték meg az állattartást: egyesek szerint a juhokat és kecskéket nagy, szezonálisan vándorló nyájakban tartották, míg mások úgy vélik, hogy többnyire kisebb gazdaságokban nevelték őket, ahol az állatok a környező legelők füvével, illetve termesztett takarmánnyal táplálkoztak. A vita eldöntésére a szakértők nemrég a Kréta szigetén fekvő Azoria lelőhelyéről előkerült állatmaradványokat vizsgálták meg stabilizotópos elemzéssel.
A kutatók ötven juh és kecske fogzománcából származó szén-, nitrogén- és oxigénizotópokat elemeztek, amelyek segítségével rekonstruálni lehetett az állatok táplálkozási szokásait, valamint azt is, hogy életük során változtatták-e legelőterületeiket. Az eredményeket az Azoriából előkerült több mint 200 ezer állatcsont elemzésével vetették össze, ami az ókori görög világ egyik legnagyobb ilyen jellegű leletanyagának számít.
Az elemzések szerint a háztartásokban elfogyasztott állatok többségét helyi gazdaságokban nevelték, ahol étrendjük az évszakoknak megfelelően változott, ezzel szemben a közösségi lakomákon felszolgált állatok között több olyan példány is akadt, amelyek izotópos összetétele nyári hegyi és téli alföldi legeltetésre, vagyis szezonális vándorpásztorkodásra utal. Más egyedek ezzel szemben egész évben hasonló összetételű takarmányt fogyasztottak, ami arra enged következtetni, hogy számukra külön termesztett takarmánynövényeket biztosítottak.
A feltárás arra is rávilágított, hogy bár a házakban és a közösségi étkezőépületben többnyire azonos korú és fajú állatokat – főként kecskéket, kisebb arányban juhokat, sertéseket és szarvasmarhákat – fogyasztottak, a hús feldolgozásának módja eltért. A nyilvános lakomák során a csontokon bárdok használatára utaló nyomokat azonosítottak, ami hivatásos mészárosok vagy papok munkájára utal, míg a háztartásokban inkább késsel dolgozták fel az állatokat.
A kutatók szerint az eredmények azt mutatják, hogy az ókori görög poliszok gazdasága jóval összetettebb volt annál, mint amit a korábbi modellek feltételeztek, mivel a helyi növénytermesztéssel összekapcsolt állattartás és a szezonális vándorpásztorkodás egyszerre működött egymás mellett. Értelmezésük szerint a nagy közösségi áldozati lakomák megszervezését olyan specializált, közösségi állattartás tette lehetővé, amely nemcsak az élelmiszer-ellátást biztosította, hanem a görög városállamok politikai és társadalmi kohéziójának fenntartásában is fontos szerepet játszott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
