Rejtélyes, több mint 60 mamut csontjából emelt jégkorszaki „házra” bukkantak

2020. március 20. 13:08 Múlt-kor

A kutatók szerint az építőanyagot több mint hatvan mamut, számtalan rénszarvas, ló, medve, farkas, vörös és sarki róka csontjai szolgáltatták. A különös építményről az Antiquity tudományos folyóiratban publikáltak nemrégiben egy tanulmányt. Az értekezés vezető kutatója, Alexander Pryor szerint a helyszínen komplett mamut csontvázakat találtak, „a koponyáktól kezdve a lábcsontokon keresztül egészen a gerinccsigolyákig” minden megtalálható volt.

Ukrajna és Oroszország területén idáig 25 különböző lelőhelyen, legalább 70 hasonló „csontkört” tártak fel. A most feltárt lelet az Exeteri Egyetem őskori régészeti tanszékén oktató Pryor szerint a legrégebbi ilyen jellegű építmény. A Moszkvától 560 kilométerre délre fekvő „csontkört” a tanulmány társszerzője, a Kosztyenki Nemzeti Régészeti Múzeum igazgatója, Alexander Dudin fedezte fel, aki 2015-ben végzett kutatásokat a régészek által Kostenki 11-re keresztelt lelőhelyen.

A fagyos pokolban

A csontkör átmérője 11 méter. A Livescience-nek nyilatkozó Pryor szerint nehéz megmondani, hogy ezek az utolsó jégkorszak folyamán emelt építmények pontosan hogyan néztek ki, de a Kostenki 11-es esetében valószínű, hogy a mamut csontokat – a kör alakú alapot követve – egymásra rétegezték. A maradványok között egyes csontokat egymásba kapcsolódva találtak, amely arra utal, hogy amikor felhasználták őket, akkor valószínűleg még hús és inak is lehettek rajtuk, amelyek egyben tartották őket.

Pryor szerint elképzelhető, hogy a mamutcsontkört irhákból készített tető fedhette, amelyet masszív faoszlopok tarthattak, de erre egyelőre nem találtak bizonyítékot. Hozzátette, a csontokat valószínűleg összegyűjtötték és nem vadászat útján jutottak hozzájuk. Bár arra akad példa, hogy az utolsó jégkorszak alatt az emberek mamutra vadásztak, ezt egy 25 ezer éves Lengyelországban talált mamut borda is igazolja, amelyben a régészek egy lándzsa maradványait fedezték fel, Pryor szerint azonban a mamutvadászat abban az időszakban már inkább kivételnek számított.

Az utolsó jégkorszak, amely letarolta Észak-Európát, 75 ezer évvel ezelőtt kezdődött és 18 ezer évvel ezelőtt fejeződött be. A Kostenki 11 a leghidegebb periódusban épült, amely ötezer évig tartott (Kr. e. 23 ezertől 18 ezerig).

A nyár ekkoriban egy rövid és hűvös évszak volt csupán, a téli időszakban pedig gyakorta megesett, hogy a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius-fok alá süllyedt.  Az extrém időjárás miatt az emberek a melegebb déli területek felé vonultak, ahol több volt a táplálékforrás. Az a közösség, amely a Kostenki 11-et építette végül feladta a harcot az elemekkel és elhagyta a területet annak ellenére, hogy a közelben friss ivóvizet szolgáltató folyó volt.

Kihívás volt

Az archeológusok egyelőre csak találgatnak, hogy mi lehetett a funkciója az építménynek. Egyesek, úgy gondolják, hogy lakóhelynek használták az emberek. Pryor és kollegái szerint a Kostenki 11-es csontkör rituális célokat szolgálhatott vagy élelmiszerraktárként funkcionált, mivel a csontokon hús is volt. A lakóhely funkciót azzal az elmélettel zárták ki, hogy a csontokon hagyott húscafatok, a ragadozókat, így például a nem éppen veszélytelen farkasokat is az épülethez csalogathatta.

A csontkörön belülről, illetve azon kívül talált három gödörből vett törmelék vizsgálatánál kiderült, hogy azok faszén- és csontmaradványokat tartalmaztak. Az előbbi jelenléte arra utal, hogy a szélsőséges hideg időjárás ellenére a környéken voltak fák, amelyeket az itt élők tüzelőanyagnak használtak, hasonlóan a csontokhoz, amelyeknek elégetése ugyan kevesebb hővel járt, de fényesebb tüzet produkált.

A törmelék között kő és kovakő darabkákat is találtak, amelyek feltehetően az állatok feldolgozására használt pattintott kőeszközök, szakócák készítése következtében hullottak a földre. A feltárás során 50 megégett magra is rábukkantak, amelyek helyben termesztett növényekről árulkodnak, de származhattak akár ételmaradékokból is.

„Ez egy különös történet arról, miként próbáltak őseink innovatív ötletekkel adaptálódni az utolsó jégkorszak leghidegebb periódusának zord életkörülményeihez, felhasználván az összes forrást és anyagot, amit környezetükben találtak” – magyarázta Pryor. „Kihívás lehetett itt élni, de távoli őseink megbirkóztak a nehézségekkel” – tette hozzá.