Rabul ejtette az Újvilág hódítóit az őslakosok különleges itala
2019. november 19. 17:27 Múlt-kor
Az ital, amelytől a keresztények „bálványimádók” lesznek
A 17. század elejére azonban változóban volt az ízlés. Ennek több lehetséges oka is van: talán eddigre a spanyolok számtalan, a fentihez hasonló találkozón fogyasztottak kakaót. Esetleg a kávé és a tea térhódítása előtti korszak első koffeinfüggői is megjelenhettek az italt megkóstolók között, de az is könnyen lehet, hogy – mint az a gyarmatosításkor rendre megtörténik – a gyarmatosítók akaratlanul is lassan átvették a meghódítottak egyre több szokását.
Bármi is állt a háttérben, a 17. század elejére a kakaó a rabjává tette Spanyolországot. Az utcai árusok és „csokoládéházak” által egyaránt árult habos ital legalább annyira megigézte a spanyolokat, mint amennyire annak őslakos eredete megijesztette őket.
A korban számtalan szatírában és egyéb irodalmi műben tűnik fel az a toposz, hogy a kakaóital fogyasztása „bálványimádóvá” teszi a keresztényeket.
A „pogány” befolyástól való félelem annyira komoly volt, hogy a korabeli spanyol orvosok, egyházi személyek és tudósok hosszan vitatkoztak arról, mennyit szabad belőle inni, illetőleg hogy szabad-e böjt idején fogyasztani.
Mire Hughes az Újvilágba jutott, Spanyolországban már gyökeret vert a kakaófogyasztás, különösen a transzatlanti cukor-, fűszer- és rabszolga-kereskedelemben részt vevők körében.
Az angol kalóz receptjei ennek megfelelően tükrözik a szokások keveredését, illetve a kereskedők kísérletező kedvét.
A Hughes által feljegyzett variációk tartalmazhattak „tejet, vizet, kenyérmorzsát, cukrot, kukoricát, tojást, búzalisztet, maniókát, csilipaprikát, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat, ámbrát, kardamomot, narancsvirág-vizet, citromhéjat, annattót, vaníliát, édesköményt, ánizst, fekete borsot, őrölt mandulát, mandulaolajat, rumot, brandyt, vagy fehérbort.”
A nyers kakaó keserű íze találó allegória a növény elterjedésének körülményeire. Hughes utazásainak idejére az amerikai kontinens nagy, Kolumbusz előtti birodalmai már mind romba dőltek, több százezer őslakos halt meg az európaiak fegyverei, az általuk behurcolt betegségek, vagy a kényszermunka által, és ezrével szállították a rabszolgasorba taszított afrikaiakat a karibi ültetvényekre, hogy az elvesztett munkaerőt pótolják.
Eme erőszakos átalakulás során kialakultak az új, meszticnek nevezett kultúrák – ezek gyökerei egyszerre voltak helyiek, európaiak és afrikaiak. E periférikus kultúrák tagjai – a cukornádültetvényeken robotoló rabszolgák, a gyarmattartókat kiszolgáló őslakosok – a valódi szerzői Hughes könyvének.
Az angol kalóz műve analógiája az Újvilág gyarmatosításának: ahogy az európai nagyhatalmak eltulajdonították és kiaknázták az amerikai kontinens erőforrásait, Hughes a helyiek tudását vette át, és adta el sajátjaként.
Hosszú távú hatásuk iróniája is hasonló: a kakaó és a csokoládé, a hozzájuk kapcsolódó őslakos szokásokkal, világszerte ismertté és népszerűvé váltak, Európában és másutt is a mindennapi élet részeivé váltak, meghódítva a legtávolabbi tájakat is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
