Rábukkantak egy 25 ezer éves mamutcsontra, amelybe belefúródott egy ősi dárdahegy
2019. január 16. 10:52 Múlt-kor
Megtalálták a régészek az első közvetlen fizikai bizonyítékot arra nézve, hogy őseink (miként) vadásztak a mamutra. A múlt héten egy dél-lengyelországi régészeti lelőhelyen egy 25 ezer éves mamut bordacsontban felfedeztek egy ember alkotta, kovakőből készült fegyver egyik darabját. A felfedezés azért is számít rendkívülinek, mert ez azt bizonyítja, hogy az ember valóban vadászott a gyapjas mamutra, és talán részben ő lehet a felelős a kihalásáért.
A lengyelországi régészeti helyszínen legalább 110 mamut maradványai találhatók. Ha belegondolunk, hogy egykoron átlagosan három méter magasra nőttek ezek az állatok, súlyuk pedig a hat tonnát is meghaladhatta, szinte esélytelennek tűnhet, hogy a szakemberek rábukkanjanak arra a bordacsontra, amelybe beleágyazódott a nyílhegy vagy dárdahegy egy darabja. Egyébként több száz darab, kovakőből készült, törött pengét találtak már meg a helyszínen a mamutcsontvázak között, de egyik sem volt a csontba belefúródva, vagy beleágyazódva.
A helyszínt 1967-ben egy véletlennek köszönhetően fedezték fel, azóta a régészek számos alkalommal látogatták meg, és kutattak a csontok között. Úgy vélik, a terület egykoron tökéletes helyszín volt a mamutvadászatra, ugyanis az állatokat könnyen csapdába lehetett itt ejteni, és lesből levadászni.
A kutatók úgy gondolják, a paleolitikumban élő őseink a gigantikus emlősöket egykoron a sziklaszirtek felé hajtották, ahonnan néhányuk leesve annyira védtelenné vált, hogy a vadászok könnyen le tudták gyilkolni. Ám ez a bizonyíték a régészek szerint akár meg is döntheti ezt a vélekedést, hiszen arra enged következtetni, hogy az őskőkorszak vadászai jóval támadóbb szellemben léptek fel a mamutok ellen.
Természetesen egy darab leletből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ám tény, hogy különleges fogás. Az is elképzelhető, hogy csak korlátozott próbálkozások voltak a mamutok ilyetén módon történő elejtésére, és az egyik dárdahegy vagy nyílhegy bár valóban belefúródott az állat bordacsontjáig, ez nem volt elegendő a halálához, később azonban a sziklaszirten leesett, és úgy lelte a vég.
„A dárdát (vagy nyilat) nagy erővel és messziről dobták el (lőtték ki), ugyanis elég mélyen van beékelődve a csontba. A pengének ugyanis két centiméter vastag bőrt és egy nyolc centiméter vastag zsírréteget kellett átszelnie, hogy elérje a csontot” – mondta Piotr Wojtal, a Lengyel Tudományos Akadémia tagja.
Végre van valami a kezünkben, egy bizonyíték, hogy nem csupán úgy vadásztak a mamutokra, ahogy eddig tudni véltük, magyarázta. Akad még két hasonló felfedezés 2012-ből és 2017-ből, ami azt sugallja, hogy a mostani lelet a maga nemében talán az első, ám a támadóbb szellemű vadászfelfogásra utaló bizonyítékok sorát nézve már nem. 2012-ban egy igen jó állapotban megőrződött mamuttestre bukkantak a kutatók Szibéria északi részén, a Jenyiszej-öböl partjainál (amely mintegy kétezer kilométerre található az Északi-sarktól). A maradványok alapján arra lehet következtetni, hogy azt az egyedet is dárdás őskőkorszakiak küldték a másvilágra. Ám az a bizonyíték nem volt ennyire egyértelmű, mint az idei, vélik a régészek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
