Piócagyűjtő, mumifikáló, előkóstoló – a történelem hét legrosszabb foglalkozása
2021. január 14. 10:15 Múlt-kor
Pálcás fiú
„A kutyát üsd, mielőtt az oroszlánra emelnéd a kezed” – tartja egy ősi, bölcs közmondás. Ezt az elvet alkalmazhatták a középkorban, illetve a kora újkorban a királyi sarjak nevelői. A trónörökös sokszor nem volt elszeparálva, gyakran más hasonló korú gyermekek között nevelkedett. Csínytevés esetén meglepő módszereket használtak az ifjak megrendszabályozására.
A királyi sarjat nem legyinthette meg a nevelő, így kénytelen volt a pszichológia eszközéhez nyúlni. Kineveztek egy pálcás fiút (whipping boy), aki jelentősen rosszabbul járt királyi társánál. Bármelyikük lelkén száradt a csínytevés, a büntetésül kiszabott bot- vagy korbácsütést a pálcás fiú szenvedte el.
Ennek lélektana roppant egyszerű és egyértelmű volt: mivel a gyermekek között erős kötelék alakult ki, a trónörökös azért fogta vissza magát, nehogy fájdalmat okozzon ezzel társának.
IV. Konrád német királynak a krónikák szerint például 12 ilyen helyettesítője volt éppen azért, „hogy Konrád nagy figyelmet szenteljen arra, hogy elkerülje a helytelen tetteket, pusztán csak szánalomból is” – állítja az 1300 körül íródott Le Cento Novelle Antiche. Egy másik forrás azt örökítette meg, hogy a mindössze 12 éves IV. Edvárd angol király száját valamikor 1547-ben káromkodás hagyta el, így a jelenlétében náspángolták el egyik barátját azért, hogy figyelmeztessék, ő is hasonló büntetést érdemelne.
A XV. Lajosként trónra került francia király gyermekkori nevelőnője a leendő uralkodó legkedvesebb játszópajtását, egy suszter fiát alkalmazta pálcás fiúként. E módszer azonban Lajosnál nem annyira vált be, és ezt követően sem lehetett rávenni, hogy tanuljon.
Néhány kutató meg van győződve arról, hogy a XVI–XVIII. században mindez bevett gyakorlat volt – ennek ellenére meglepően csekély számú bizonyítékot ismerünk az intézmény létezésére. Sokan csupán legendának tartják, aminek az lehet az alapja, hogy a kékvérű nebulókat valóban kevesebbszer fenyítették meg.
Vannak, akik úgy vélik, mindez csak a trónörökös esetén volt alkalmazva, hogy ezzel is védjék isteni jogait. A testvéreit ugyanis nevelési célból bármikor meg lehetett verni. Erasmus az 1516-os, Egy keresztény herceg nevelése című munkájában kifejti, hogy szerinte helytelen egy herceget fizikai büntetés alá vonni, ugyanakkor pálcás fiúról szót sem ejt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
