Öt vakmerő rabszolgaszökés
2015. november 12. 08:30
Aki egy kalauznak köszönhette a szabadságát
1838 szeptemberében egy Frederick Douglass névre hallgató húszéves baltomire-i rabszolga a jövendőbeli feleségétől, a felszabadított Anna Murraytől kapott egyenruhában, magát tengerésznek álcázva felszállt egy északra tartó vonatra. Az egyik bűntársától kapott utazási engedélynek köszönhetően még a papírjai is rendben voltak. Úgy gondolta, ennyi elegendő is lesz ahhoz, csak sikerüljön a terve, egy hatalmas akadály azonban még előtte állt: egyáltalán nem hasonlított ugyanis arra a férfira, akitől iratait kölcsönkapta. Amikor a kalauz ellenőrizte a dokumentumot, Douglass szíve a torkában dobogott. „Az egész jövőm tőle függött” – emlékezett vissza később a férfi. A kalauz szerencsére épp csak egy pillantást vetett az iratra, és már ment is tovább a következő utashoz.
Később is több alkalommal csak egy hajszálon múlt, hogy Douglass nem lepleződött le. Egy kirándulóhajón egy régi ismerősét pillantotta meg, és egy hajóskapitány – akinek korábban az alkalmazottja volt – is majdnem észrevette. Douglass végül szerencsésen megérkezett New Yorkba, ahol egy abolicionista fogadta be magához. Feleségül vette Murray-t, és vele együtt hamarosan a Massachusetts állambeli New Bedfordba költözött. Douglass később abolicionista aktivistaként vált széles körben ismerte. A törvények értelmében egészen 1846-ig szökött rabszolga maradt, ám ekkor támogatói egykori urától hivatalosan is megváltották a szabadságát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
