Öt kontinensnyi múmia Budapesten
2015. február 10. 13:20
Buddhista önmumifikálás
Pár napja számoltunk be róla, hogy Mongóliában egy nagyjából 200 éve elhunyt, lótuszülésben látható, mumifikálódott buddhista szerzetes teteme került elő. Kevesen tudják, de a Természettudományi Múzeumban is látható egy buddhista ereklyemúmia. Az ereklye egy 1100 körül élt 30-40 éves buddhista szerzetes múmiáját rejti, aki önmumifikálás során tartósította a testét. Holland gyűjtője azt gondolta, hogy egy szobor tulajdonosa, később, egy vizsgálat során derült csak ki, hogy egy szerzetest rejt az "alkotás".
A buddhista szerzetesek a Nirvana, a legmagasabb lelki szint elérésére meditációval készültek fel. Az egész napos meditációt több éven át tartó speciális diétával egészítették ki, amelynek végén készen álltak a halálra és testük mumifikálására. Ezer napig sóban gazdag, folyadékban szegény táplálékot fogyasztottak, majd ezt követően ezer napon át egy fa rovarölő hatású kérgét rágták.
Ezután visszavonultak egy sátorszerű építménybe, amelynek csak a tetején volt nyílás, ezen keresztül kaptak levegőt, táplálékot azonban már nem vettek magukhoz. A kezükbe csengettyűt fogtak, reggelente ezzel jelezték szerzetestársaiknak, hogy még életben vannak. Az utolsó csengőszó után pár nappal befedték az építmény tetejét, és csak ezer nap után nyitották ki újból. Az önmumifikált szerzeteseket a buddhisták szentként tisztelték, díszruhába öltöztették, vagy agyaggal beborítva, aranyfestékkel fedték be. A szerzetesmúmiákat templomaikban helyezték el, amelyeknek védelmezőiként szolgáltak.
Az öngyilkosságnak minősített módszert a 19. században betiltották, s ma már egyetlen rendben sem gyakorolható. A szerzetes bizonyára helyi szent volt, különben a hitvilág szerint teste sohasem lett volna képes romlatlan maradni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
