Öt kontinensnyi múmia Budapesten
2015. február 10. 13:20
Ebéd a mumifikált őssel
A Csendes-óceán szigetvilágának, Óceánia lakóinak különleges szokásaik voltak a halottkultuszt illetően. Kevesen tudják, de a Föld ezen pontján is készítettek múmiákat, azonban ezeknek a célja merőben más volt, mint amit megszoktunk az egyiptomiaknál vagy a dél-amerikai népeknél. Az óceániai szigetvilágban a törzsek azért mumifikálták szeretteiket, hogy azok halálukat követően is az élőkkel maradhassanak.
A törzsfőket és a harcosokat a célból tartósították, hogy az elmúlásukat követően is védelmezhessék az élőket. Annyira tisztelték őseiket, hogy a különböző ünnepeik során előhozták a múmiákat, felöltöztették, majd étellel és itallal kínálták őket. Ausztrália őslakosai körében is megfigyelhető ez az eljárás, ráadásul az ősök tisztelete még ma is élő hagyomány, ezért sem láthatunk ausztrál múzeumokban az országból származó múmiákat. Nyomtatásban sem jelenhet meg a róluk készült fénykép, s sokszor még a tudósok elől is el vannak rejtve.
Az indonéziai Baliem-völgyben a danik, illetve a hubulák különösen nagyra becsült vezetőik testét a többi halandótól eltérően nem hamvasztották el, hanem rituális célból, a napon történő kiszárítással mumifikálták. Ily módon a vezetőknek nem csupán a szelleme, hanem a teste is rokonai körében maradhatott. Ez a kulturális szokás még a 20. század közepén is elterjedt volt az említett törzsek között, változást e téren az 1961-ben megérkező misszionáriusok hoztak, akiknek köszönhetően a hagyomány azóta teljesen feledésbe merült.
A Fülöp-szigeteki ibalo törzs családi sírbarlangokban, fateknőkben helyezte el az elhunyt ősöknek a sós vízzel és akár hat hónapig tartó, tűz fölötti szárítással, magzati pózban mumifikált testét. Ezeket az európai szemmel igen bizarr sírboltokat nem védelmezik annyira, sőt gyakran mutogatják a turistáknak, ami nem kedvez a fennmaradásuknak.
Az új-zélandi maorik tetoválással díszített harcosaik fejét mumifikálták. Többször megesett azonban, hogy ellenségeik fejét varrták ki, hogy azokat fegyverekre cserélhessék. Először a szemet, majd az agyat távolították el a maori mumifikálók, ezt követően pedig a koponyaüreget gyógynövényekkel tömködték ki, hogy a tartósítást biztosíthassák, a bomlást pedig megakadályozzák. Végül a fejet tűz fölé helyezték, s kiszárították. Érdekes, hogy miután megjelentek a nyugati gyűjtők, az élelmes maorik hamisítani kezdték ezeket az ereklyéket, s nem egyszer esett meg az, hogy egy törzsi vezető fejeként adták el rabszolgáik fejét. A mumifikált fejekkel való kereskedést 1832-ben tiltották be, tudhattuk meg Kiss-Stefán Mónikától.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
