Ókeresztény rituáléra utaló márványtárgyat találtak Izraelben

2026. április 2. 16:48

Michael Eisenberg és Arleta Kowalewska, a haifai ásatások vezetői a katedrális egyik, újonnan feltárt keresztelőkápolnájában bukkantak a rejtélyes funkciójú, 24 kilogramm súlyú márványblokkra. A faragott lótuszlevelekkel díszített, felső részén három azonos méretű, félgömb alakú mélyedést tartalmazó tárgynak jelenleg nincs ismert párhuzama a régészeti leletanyagban.

Bár a blokk első pillantásra az ókori piacok űrmérték-hitelesítő asztalaira emlékeztet, a mélyedésekből hiányoznak a folyadék leeresztésére szolgáló alsó nyílások. A kutatók hipotézise szerint a medence mellett elhelyezett kőtömb mélyedéseiben különböző szentelt olajokat tárolhattak, amelyeket a háromszoros alámerítéssel, valamint az azt megelőző és követő felkenéssel járó, összetett keresztelési rítus során használtak.

A 6. század végi (Kr. u. 590 körüli) renoválás során kialakított déli kápolnában a kutatók az ókeresztény rituálé más kivételes emlékeit is azonosították. Előkerült egy 105 centiméter hosszú, hét kilogrammos bronz kandeláber (amely a legnagyobb ilyen jellegű, Izraelben talált lelet), valamint egy szintén egyedülálló méretű, a helyszínen faragott márvány ereklyetartó, amely arra utal, hogy a helyiség a keresztelések mellett a mártírok kultuszának is helyt adott.

A keresztelőmedence felett ráadásul egy eredeti helyzetben megmaradt ólomcső-töredéket is találtak, amely a folyóvíz bevezetését biztosította a szertartásokhoz, kiváltva a távoli Jordán folyóhoz való zarándoklatot.

Hipposz, a Galileai-tenger keresztény központja

A Galileai-tenger (mai nevén Kineret-tó) felett mintegy 350 méteres magasságban, egy fennsíkon elterülő Antiochia Hipposz (arámi nevén Szuszita) a Szeleukida Birodalom idején alapított hellenisztikus, majd római város volt, a bibliai Tízváros egyike.  Bár a történelmi források nem említik, hogy Jézus valaha is járt volna a településen, a város kivételes földrajzi elhelyezkedése miatt – ahonnan az egész régió, így Jézus csodatételeinek helyszínei is beláthatók voltak – a bizánci korban (az 5–6. században) a térség legfontosabb keresztény központjává, egyben püspöki székhellyé vált.

Az intenzív vallási életet bizonyítja, hogy a régészek eddig legalább hét egy időben működő templomot tártak fel a város területén. Ezek közül magasan kiemelkedett az 1600 négyzetméteres komplexumot alkotó katedrális, amelynek északi, eredeti keresztelőkápolnája a kutatók szerint az egész bizánci Palesztina tartomány legnagyobb, kizárólag a keresztség szentségének szentelt épülete volt.

A kettős keresztelőkápolna jelenléte a korabeli társadalmi gyakorlat átalakulását is jelzi: míg a hatalmas északi termet a felnőttek beavató szertartására használták, az újonnan felfedezett, kisebb déli kápolna feltehetően a gyermek- és csecsemőkeresztelések helyszínéül szolgált. Bár az iszlám hódítás (Kr. u. 635) után a keresztény hitélet még zavartalanul folytatódott, Hipposz fokozatosan elvesztette regionális vezető szerepét a tó túlpartján fekvő Tibériással szemben, végső pusztulását pedig a 749-es pusztító földrengés okozta, amely után a várost soha nem építették újjá.