Tizenhatodik századi freskókat fedeztek fel Giacomo Leopardi szülőházában

2026. június 14. 15:15

Az 1898 óta kézirattárként, történelmi nevén az Ősök termeként funkcionáló helyiség 2024-ben megkezdett restaurálása során a szakemberek a 19. század végi falburkolat alatt két különböző korszakból származó festékréteget azonosítottak. A régebbi, 16. század eleji réteg narancssárga alapon damasztmintás szövetet imitál. Az ezen lévő, jóval kiterjedtebb, a 16. század végén és a 17. század elején helyi mesterek által készített falfestmény-ciklus részletgazdag narratívákat vonultat fel.

A rendkívül élénk színekkel megkomponált képeken egyebek mellett a Paradicsomból való kiűzetés (egy sérült Éva-ábrázolással), egy delfinen álló hajózási szerencse-allegória, egy viharban hánykolódó vitorlás, bronznak tűnő kariatidák, valamint appennini tájképek láthatók vadászokkal, zarándokokkal és egy szamarát hajtó parasztemberrel.

Stefano Papetti művészettörténész, az Ascoli Piceno-i városi gyűjtemények kurátora a leletegyüttest a római dekoratív festészet Marche tartománybeli adaptációjaként értékeli. A kutató rávilágított, hogy a közeli loretói bazilika 16. századi építkezése és díszítése - többek között Pellegrino Tibaldi és Federico Zuccari munkássága - alapvető hatást gyakorolt a régió művészetére. A falfestmények vizuális forrásai között egyértelműen azonosíthatók Antonio Tempesta 1609-es rézkarcainak, valamint Paul Brill tájképeinek motívumai is.

A Pierluigi Moriconi örökségvédelmi felügyelő és Federica Camilletti vezető restaurátor által irányított munkálatok során eltávolították az 1898-ban felragasztott, korabeli újságpapírokra festett monokróm tapétát. A „mezzo fresco” (félnedves vakolatra felvitt) technikával készült, erősen szennyezett alkotásokat Cesare Brandi restaurálási elméleteit követve, aprólékos kémiai eljárásokkal hozták ismét napvilágra.

A felfedezés irodalom- és művelődéstörténeti jelentőségét az adja, hogy a falfestmények szerves részét képezték Giacomo Leopardi (1798-1837), az olasz irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója mindennapjainak. A költő édesapja, Monaldo Leopardi 1841-es naplóbejegyzésében megemlíti a könyvtárhoz csatolt kis terem felújítását, a Casa Leopardi archívumának kutatói szerint azonban Giacomo ifjúkorában ezek a díszítések még teljes pompájukban láthatók voltak. Bár a költő írásaiban - a jelenlegi ismeretek szerint - nem tett közvetlen utalást a falfestményekre, a családi rezidenciát gondozó Olimpia Leopardi grófnő hangsúlyozta: a lelet alapjaiban gazdagítja azt a kulturális közeget, amelyben az Infinito (A végtelen) szerzője nevelkedett.

A sikeres restaurálást követően az eddig rejtett művészeti értékek bekerültek a recanati múzeum állandó kiállítási útvonalába, teljessé téve a Leopardi-család történelmi örökségét.