Nyomozói hanyagság miatt úszhatta meg a híres fejszés gyilkosságot Lizzie Borden
2018. július 11. 12:39 Múlt-kor
Amikor 1892-ben otthonukban holtan találták a sikeres üzletember, Andrew Bordent és feleségét, Abby-t, azonnal mindenki lányukra, Lizzie Bordenre gyanakodott. Bár a körülmények egyértelműen arra utalnak, hogy tényleg a lány követte el a kegyetlen fejszésgyilkosságot, tárgyi bizonyítékok híján végül szabadon távozhatott a bíróságról.
„Maggie, gyere gyorsan! Apa meghalt. Valaki bejött és megölte őt.” – ezekkel a szavakkal vette kezdetét 1892-ben a sajtóban Borden-ügy néven elhíresült eset, amely megrázta az Egyesült Államokat. A földszinten tartózkodó Lizzie Borden hívására a család bejárónője, az egyik emeleti szobában pihenő Bridget „Maggie” Sullivan lesietett, ahol borzalmas látvány tárult a szeme elé.
A családfő, Andrew Borden teste mozdulatlanul feküdt a nappali kanapéján. A férfi brutálisan szétvert fejéből még folyt a vér, ami arra utalt, hogy a gyilkos támadás nem sokkal korábban történhetett. Azonban ekkor már nem az övé volt az egyetlen holttest a pokollá változó családi fészekben, az egyik emeleti szobában ugyanis Andrew felesége, Abby Borden feküdt hassal a földön. Az asszony halálát, a vizsgálatok alapján, több mint 20 fejszecsapás okozta, amelyeket a fejére mért a támadó.
A gyanú azonnal a család kisebbik lányára, a 32 éves Lizzie Bordenre terelődött, minthogy nővére a gyilkosság idején egy másik városban tartózkodott, míg a szobalány éppen egy betegségből lábadozott és a rendőrök fizikailag alkalmatlannak ítélték őt a kegyetlen támadás végrehajtására.
Az ügy mai szemmel nézve nem is tűnik bonyolultnak. Az augusztus 4-én délelőtt történt kettős gyilkosság idején – az áldozatok mellett – valóban csak ketten tartózkodtak a ház környékén. Lizzie emellett köztudottan rossz viszonyban volt mostohaanyjával (a két Borden-lány édesanyja még kisgyermekkorukban elhunyt), akiről úgy tartotta, hogy csak anyagi érdekből ment hozzá apjához, a sikeres üzletembernek számító Andrew Bordenhez. A Massachusetts állambeli Fall River városkában élő családban rendszeresek voltak a lányok és mostohaanyjuk közötti perpatvarok. 1892-ben különösen feszültté vált a viszonyuk, miután Andrew vagyonának egy részét átíratta felesége nevére.
Lizzie indítéka tehát – elviekben – adott volt. A nyomozás során történt események sem teszik személyét kevésbé gyanússá. Vallomásai során rendre önellentmondásokba keveredett, a pincében talált fejszék egyikén pedig friss használat nyomait fedezték fel a helyszínt először megvizsgáló rendőrök (a nyelén törések voltak, és a rajta lévő por olyan volt, mintha szándékosan került volna rá, hogy úgy nézzen ki, mintha már hosszú ideje a pincében lenne.)
A „helyszínelők” munkája ugyanakkor finoman szólva is kívánnivalót hagyott maga után. Ők maguk még nem vizsgálták meg Lizzie ruháit (a nőt csak órákkal később gyanúsították meg) és nem is kutatták át a szobáját. A pincében talált „gyanús” fejszét ekkor szintén ott hagyták a házban, épp úgy, ahogy a Borden házaspár ruháit is. A gyilkosság napjának estéjét Lizzie egyik barátja, Alice Russel a házban töltötte, aki később arról számolt be, hogy látta, amint Lizzie szétvagdossa az egyik ruháját. A nőt pedig végül csak napokkal később idézték be kihallgatásra.
Bár a korabeli közvélemény és a későbbi történészek jellemzően egyetértenek abban, hogy Lizzie volt a gyilkos (igaz felmerültek már különféle elméletek, amelyek a bejárónőt, a másik Borden-lányt vagy éppen apjuk törvénytelen fiát gyanúsítják), a rendőrök kezdeti hanyagsága miatt egész egyszerűen nem állt a bíróság és az esküdtszék rendelkezésére olyan tárgyi bizonyíték, ami alapján kétséget kizáróan rábizonyíthatték volna a bűntettet. 1893. június 20-án végül Lizzie Bordent így felmentették a vádak alól, ugyanakkor 1927-es haláláig együtt kellett élnie a vádló pillantásokkal.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
