Neolitikus hódlelet bizonyítja az őskori szőrmefeldolgozást
2026. május 4. 10:53
Több mint hétezer éves, legalább tizenkét hód csontvázát rejtő kora neolitikus gödröt tártak fel a németországi Alsleben közelében. A különleges régészeti leletegyüttes azt bizonyítja, hogy az újkőkori közösségek már célzottan vadásztak a hódokra szőrméjük miatt.
A SuedOstLink nevű nagyfeszültségű távvezeték építését megelőző régészeti feltárások során, a Saale folyó mentén azonosítottak egy kora neolitikus, majd a bronz- és vaskorban is használt egykori települést. Az ásatásokat a hálózatüzemeltető 50Hertz vállalattal szoros együttműködésben végezték a szakemberek.
A feltárt oszlophelyek, tárológödrök és temetkezések közül kiemelkedett egy nyolcvan centiméter átmérőjű, állatcsontokkal és narancssárgás hódogakkal sűrűn kitöltött gödör. Mivel a felső rétegben egy kovakő eszközt is találtak, a kutatók a teljes leletegyüttest egyetlen tömbben emelték ki, hogy laboratóriumi körülmények között, a lehető legpontosabban folytassák a vizsgálatokat.
A radiokarbonos kormeghatározás megerősítette a lelet rendkívüli korát: a gödör Krisztus előtt 4935 és 4787 között, a kora neolitikus, kerámiáiról elnevezett tűzdelt szalagdíszes kerámia kultúrájának idején keletkezett. Az elemzések kimutatták, hogy a csontok kizárólag hódoktól származnak, és rendkívül jó állapotban, nagyrészt töredékmentesen maradtak fenn.
A koponyák alapján legalább tizenkét egyed maradványait azonosították, amelyek életkora az egyéves, kifejezetten fiatal állatoktól a nyolcévesnél is idősebb példányokig terjedt. A kutatók megállapították, hogy az anatómiai összefüggések hiánya és bizonyos csontok hiánya arra utal: az állatok már csontvázként, lebomlott állapotban kerültek a végső gödörbe.
Specializált neolitikus vadászat
A lelet egyedülállónak számít, és új megvilágításba helyezi a neolitikus ember és a környezet viszonyát. A szakemberek feltételezése szerint az állatokat célzottan a bundájukért vadászták, a megnyúzott tetemeket pedig valószínűleg egy hulladékdombon hagyták lebomlani, majd csak később, egyetlen esemény során dobták a csontokat az alslebeni gödörbe. A csontok koncentrációja erre az egyedi, specializált munkafolyamatra utal.
Ez a leletegyüttes nemcsak a kora neolitikum célzott vadászati stratégiáit bizonyítja, hanem arra is rámutat, hogy a korabeli európai ruházkodás a korábban feltételezettnél jóval kidolgozottabb lehetett. Bár a neolitikumot (újkőkort) alapvetően az élelemtermelés, vagyis a földművelés és az állattartás megjelenése jellemezte, a hódlelet rávilágít, hogy a vadászat továbbra is jelentős szerepet játszott az első európai agrártársadalmak speciális nyersanyag-ellátásában, különösen a minőségi szőrme megszerzésében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
