Molnárból lett muzeológus: 100 éve született Csák Kálmán
2026. március 4. 16:04 Múlt-kor
Száz évvel ezelőtt, 1926. február 26-án született Csák Kálmán romániai magyar muzeológus. Bár szülei molnárnak szánták, végül a hobbija vált a hivatásává. A geológia és a paleontológia koronázatlan mesterének a tenkei Természetrajzi Múzeum lenyűgöző leletanyaga állít emléket.
Csák Kálmán a Nagyváradtól 40 kilométerre fekvő Tenkén született id. Csák Kálmán és a gazdag malomiparos családból származó Medra Etelka gyermekeként. A családi hagyományt követve szülei őt is molnárnak szánták. A mesterséggel hamar meg is ismerkedett: már három-négyéves korában nagyapjával járta a természetet, malomkőnek alkalmas szikladarabok után kutatva. Tizenévesen nagyapja malmában lett molnársegéd, majd önálló molnár. Éjjelente – a malom által termelt kevés áram halvány fényénél – autodidakta módon német és magyar nyelvű geológiakönyveket olvasgatott.
A második világháború alatt – mivel Tenke a második bécsi döntés értelmében Románia része maradt – munkaszolgálatosként barlangkutatással foglalkozott; az ehhez szükséges geológiai térképeket Bukarestből kapta. Az itt szerzett tapasztalat későbbi pályája egyik megalapozójává vált.
Molnári karrierjének az 1948-as államosítás vetett véget. Felszabadult idejét ezt követően egyre inkább a terepmunkának szentelte, aminek eredményeként először a szomszédos Bélfenyéren szervezett kiállítást. Lényegében ennek a gyűjteménynek az anyagából hozta létre Tenkén 1956-ban – 15 évvel megelőzve a megyeszékhelyet, Nagyváradot – azt a közgyűjteményt, amelyet ma tenkei Természettudományi Múzeumként (vagy Természetrajzi Múzeumként) ismerünk. A múzeumot a református egyházközség egykori iskolájában rendezték be. Életműve egy több mint 30 000 leletet bemutató kiállításban és egy mintegy 50 000 darabos raktári leletegyüttesben öltött testet.
Kutatásai miatt 1962-ben Budapestre utazott. Felkereste a Nemzeti Múzeumot és az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, hogy szakkönyveket szerezzen be és Strausz László miocén-mediterrán csigákból álló összehasonlító anyagát tanulmányozza. A tudásvágy olyannyira hajtotta, hogy még a felesleges ruhadarabjait is eladta, hogy az árukból további könyveket vehessen.
A hetvenes években számos írása jelent meg Nagyváradon, miközben szoros szakmai kapcsolatot ápolt a romániai pleisztocén, pliocén és miocén korszakok olyan neves kutatóival, mint Hamar Márton, Jurcsák Tibor és Mircea Paucă. 1969-ben megalapította a Czárán Gyula Barlangász Klubot is. Bár a rendszerváltás előtt ritkán látogatott Magyarországra, tudományos munkássága átívelt a határokon. Még nyugdíjas éveiben is publikált könyveket. 2018. március 18-án, 92 éves korában a nagyszalontai kórházban hunyt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
