Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?
2021. október 18. 07:25 Múlt-kor
Tudományos kincsvadászat
Aachenben Hough és csapata a Technische Hochschule könyvtárát vette célba. Habár az épületet eltalálták az amerikai bombák, több ezer kötet sértetlen maradt. Hough érdeklődését azonban végül nem ezek, hanem az épületen kívül takaros stócokba rendezett mappák keltették fel. Úgy tűnt, a németek „hátrahagytak számos iratot szépen összekötözve, hogy teherautókra rakodják őket, amikor sebtében távoztak” – írta Hough.
Az egyetemi könyvtárnál felejtett dokumentumok között voltak rendkívül precíz földmérői és térképészeti adattáblázatok is, méghozzá Németország olyan területeiről, amelyekre még nem értek el a szövetségesek. A HOUGHTEAM pontosan az ilyen iratokat kereste. Sebtében mikrofilmre fényképezték az anyagot, és a frontra küldték, ahol a szövetséges tüzérségi egységek azonnal fel tudták használni arra, hogy pontosabb csapásokat mérjenek az ellenségre.
Az Aachenben lefoglalt irathalmaz csupán az első volt a HOUGHTEAM meglepő sikerei közül, amelyek nem csupán a háború mihamarabbi végét vetítették előre, de azt is, hogy segítségükkel az Egyesült Államok évtizedekre nagy hatással lehet a világ rendjére.
Kevés nyilvánosan elérhető adat van arról, pontosan mennyi hasonló dokumentum került Hough és csapata birtokába – vagy hogy milyen kalandos úton sikerült megszerezniük. Ez egyrészt feladatuk szigorúan bizalmas jellegéből fakad, másrészt abból, hogy az efféle szigorúan technikai, laikusok által szinte értelmezhetetlen adatok csak a katonai hírszerzést, illetve a szakavatott akadémiai térképészeket érdekelték. Annyi bizonyos, hogy óriási tudományos kincsről van szó, feltehetően a legnagyobb geográfiai adattárról, amelyet az Egyesült Államok valaha háborúban zsákmányolt.
Hough Washingtonba küldött jelentései, valamint a küldetést illető kevés, mára elérhetővé vált feljegyzés alapján, továbbá a csapat tagjainak családjai és leszármazottai által rendelkezésre bocsátott magánlevelezés alapján a kutatók számára napjainkra némileg rekonstruálhatóvá vált, hogy pontosan miként is ment végbe e történelmi jelentőségű misszió.
A küldetést az is figyelemreméltóvá teszi, hogy azt egy rendkívül valószínűtlen társaság hajtotta végre: akadémikusok, menekültek, írnokok és katonák egyvelege, egy elitegyetemen végzett mérnök – Hough – vezetése alatt, akinek szakmája mellett igazi szenvedélye a geodézia volt – a Föld és a rajta található alakzatok méretének és helyének pontos, matematikai módszerekkel történő meghatározásának tudománya.
A 20. századi hadviselésben – a katonai műholdak megjelenése előtt – az emberek és gépek csupán korlátozott hatásfokkal tudták teljesíteni feladataikat a harcmezőn, ha nem álltak rendelkezésre pontos térképészeti adatok, amelyek alapján dolgozhattak. Az amerikaiak tudták, hogy a németek valódi kincsestárral rendelkeztek az ilyen anyagokból, és feltételezték, hogy ezt még ki is egészítették hódításaik során az általuk lerohant országokból – köztük a Szovjetunióból is. Tudták, hogy ha Hough-nak és csapatának sikerül a háború káoszában megkaparintani e kincseket, az nem csupán a Harmadik Birodalom feletti győzelmet segíti elő, de felbecsülhetetlen előnyt ad az Egyesült Államoknak bármilyen jövőbeli globális konfliktus esetére.
Hough parancsa tehát így szólt: kövessék a frontot, és az első tank hátán robogjanak be Berlinbe is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
