Megkerült az első világháború legnagyobb amerikai hajókatasztrófájának roncsa
2026. május 1. 18:57
Több mint egy évszázaddal a pusztulása után brit búvárok azonosították az Egyesült Államok történetének legnagyobb első világháborús tengeri veszteségét jelentő kutter, a USS Tampa roncsát a cornwalli partoknál – számolt be róla szerdai hivatalos közleményében az amerikai parti őrség. A 131 emberéletet követelő 1918-as katasztrófa helyszínének pontos meghatározása lezárja az amerikai haditengerészet egyik legrégebbi rejtélyét, és új lehetőségeket nyit a korabeli tengeralattjáró-hadviselés pusztításának régészeti vizsgálatában.
A roncsot a brit Gasperados Dive Team önkéntes technikai búvárcsapat fedezte fel a tengerfenéken, 91 méteres mélységben, mintegy 80 kilométerre a délnyugat-angliai Cornwall partjaitól. Steve Mortimer, az expedíció vezetője szerint a felfedezést hároméves kutatómunka és kilenc korábbi, a lehetséges célpontokat vizsgáló merülési kísérlet előzte meg.
Az azonosítást az amerikai hatóságok levéltári adatokkal segítették: William Thiesen, a parti őrség történésze megerősítette, hogy a búvárok által rögzített felvételeken látható fedélzeti szerelvények, a hajókerék, a harang és a fegyverzet egyértelműen megegyeznek a Tampa tervrajzaival és fennmaradt fotóival. A parti őrség bejelentette, hogy a jövőben autonóm víz alatti robotok bevonásával tervezik a hajótest állapotának részletesebb feltérképezését.
A Tampa elsüllyesztése az első világháborús atlanti csata egyik leggyorsabb és legtragikusabb epizódja volt. A történelmi feljegyzések alapján a hajó 1918. szeptember 17-én kezdte meg konvojkísérő szolgálatát, azonban szeptember 26-án az alacsony szénkészlet miatt engedélyt kapott, hogy kiváljon a kötelékből, és egy walesi kikötőbe induljon. A magányosan haladó kuttert az esti órákban vette észre a német UB-41-es tengeralattjáró, amely egyetlen torpedót lőtt ki rá. A találatot egy pusztító erejű másodlagos robbanás követte – amelyet a feltételezések szerint a szénpor berobbanása vagy a fedélzeten tárolt mélységi bombák detonációja okozott –, és a hajó mindössze három perc alatt hullámsírba merült.
A katasztrófát a fedélzeten tartózkodó 131 személy – 111 amerikai parti őr, négy amerikai haditengerész és 16 brit állampolgár – közül senki sem élte túl. A legénység demográfiai összetétele történelmi szempontból is kiemelkedő: soraikban orosz és norvég bevándorlók, valamint tizenegy afroamerikai tengerész is szolgált.
A hivatalos adatok szerint utóbbiak voltak az amerikai parti őrség első, harci cselekmények során elesett kisebbségi tagjai. Kevin Lunday tengernagy, a fegyvernem parancsnoka közleményében hangsúlyozta: a hullámsír feltárása nemcsak az intézményes emlékezet megőrzése miatt kulcsfontosságú, hanem méltó emléket állít az első világháborús szövetséges konvojok védelmében hozott páratlan emberi áldozatoknak is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
