Megfejtették a legrégebbi ismert rúnakő feliratának egy részét

2026. március 21. 09:13 Múlt-kor

Egy jelentéktelen sírmezőről előkerül rúnakő

2021 nyarán régészek kezdtek feltárásba Svingerudban, Norvégia délkeleti részén. A helyszín elsőre nem tűnt különlegesnek. A sírmező a skandináv vaskor jól ismert jegyeit mutatta: földhalmokat, hamvasztásos temetkezéseket és szerény mellékleteket.

A fordulatot egy sír alatt talált vöröses homokkőtöredék hozta. A kutatók tisztítás közben finom bemetszéseket vettek észre. Néhány jel egyszerű vonalnak tűnt, mások azonban rúnákra emlékeztettek. A feltárás során egyre több darab került elő, és hamar kiderült, hogy egy nagyobb, széttört kőhöz tartoznak.

A rúnakő darabjai kirakósként állnak össze

A következő években a kutatók a töredékeket egy összetett kirakóshoz hasonlóan illesztették össze. Összesen tizenkét nagyobb darabot gyűjtöttek össze, amelyek együttesen több mint 100 kilogrammot nyomtak. Emellett mintegy 160 kisebb töredéket is azonosítottak.

Az elemzés megerősítette, hogy minden darab ugyanahhoz a homokkőlaphoz tartozott. A töredékek különböző sírokból és rétegekből kerültek elő, ami arra utal, hogy a követ szándékosan darabolták fel, majd újra felhasználták a temetőben.

Pontos keltezés egy kivételes rúnakő esetében

A rúnakövek datálása általában nehéz feladat. A svingerudi lelet azonban kivételes helyzetet kínált. Több töredék közvetlenül sírokhoz kapcsolódott, így radiokarbonos vizsgálatokat végezhettek.

A kutatók 29 mintát elemeztek, faszenet és elhamvasztott emberi csontokat. Az eredmények szerint a temetőt Kr. e. 400 és Kr. u. 400 között használták, de a legtöbb adat Kr. e. 50 és Kr. u. 250 közé esik.

Egy feliratos töredékhez köthető sír keltezése különösen fontos: Kr. e. 50 és Kr. u. 275 közé esik. Ez a rúnakő több évszázaddal korábbi, mint a korábban ismert példák.

Mit árul el a rúnakő felirata

A kutatók a fő töredékeket három egységbe sorolták. Az egyik a kő alapjához tartozhatott, felirat nélkül. A második töredéken több jel is látható, köztük egy nyolc rúnából álló sorozat: idiberug. Ezt egyesek személynévként értelmezik.

A név egyik eleme egy germán gyökhöz kapcsolódhat, amely védelem vagy segítség jelentést hordoz. Ha ez az értelmezés helyes, a felirat utalhat az eltemetett személyre vagy a kő megrendelőjére.

Egy másik töredék hosszabb szöveget őriz, amelyet így értelmeznek: ek … fahido, vagyis „bevéstem a rúnát”. Figyelemre méltó, hogy a nyelvi forma alapján a cselekvő nő lehetett. Ha ez beigazolódik, ez lehet a legkorábbi ismert példa arra, hogy egy nő saját rúnavésését említi.

A rúnakő új képet ad a rovásírás kezdetéről

A lelet arra utal, hogy a rúnák kőbe vésésének gyakorlata jóval korábban kezdődhetett, mint eddig gondolták. Korábban a kutatók a rúnakövek megjelenését a 4–5. századra tették.

A svingerudi rúnakő azonban egy kísérletező korszakot mutat. A jelek egy része szabályos rúna, mások inkább díszítő vagy átmeneti formák. Ez arra utal, hogy az írás és a szimbolikus jelhasználat még alakulóban volt.