Medúza-urna Perugiából: egy etruszk sír rejtett története
2025. szeptember 9. 09:05 Múlt-kor
Egy különleges etruszk lelet, a Medúza-urna, nem csontokat vagy hamvakat, hanem három dísztelen terrakotta edényt őrzött. A Palazzone nekropoliszban feltárt tárgy új megvilágításba helyezi a Kr. e. 3. századi temetkezési rítusokat és szimbolikus szertartásokat.
A Medúza-urna rejtélye
A Palazzone nekropolisz egyik legkülönlegesebb darabja egy etruszk urna, amelynek fedelére Medúza arcát faragták. A gorgó feje az etruszk és római világban apotropaikus, vagyis bajelhárító szimbólum volt. Félelmetes tekintete védelmezte az elhunytat, és őrizte a nagyobb sírkamrát is, amelyben az urna helyet kapott. Ez esetben az Acsi család hipogeum-sírjáról volt szó.
A legnagyobb meglepetést azonban nem a díszítés, hanem a tartalom jelentette: emberi maradványok helyett három egyszerű terrakotta edény, két korsó és egy csésze került elő belőle.
Az urna és a benne talált edények a Kr. e. 3. századból származnak, abból az időből, amikor a hipogeum is készült. A lelet arra utalhat, hogy szimbolikus temetés zajlott: olyan szertartás, amelyet akkor tartottak, ha az elhunyt teste nem volt elérhető, például távol kellett nyugalomra helyezni. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy az urna a sír megnyitásához kapcsolódó rituális funkciót töltött be.
A Palazzone nekropolisz világa
A Perugia közelében fekvő Palazzone nekropolisz a Tiberis (ma Tevere) völgyére néz. A temető a hellenisztikus korban (Kr. e. 3–1. század) működött, de öt archaikus kori sír is előkerült. Több mint 200 sziklába vájt kamrasírt tártak fel, közülük a leggazdagabb a Volumni (etruszkul Velimna) család hipogeuma, amely a korszak egyik legfontosabb temetkezési építészeti emléke.
A tízszobás sírkamra egykor a korabeli lakóházak mintájára készült. Gerendás nyeregtető, fülkék és domborművek díszítették. Központi helyisége a lakomaterem (tablinum), ahol hét urnafülkét alakítottak ki. Ezek fedelén az elhunytak portrészobrai fekvő vagy ülő alakban láthatók, mintha örökké tartó családi vacsorán vennének részt.
A 19. századi káosz
A nekropoliszt 1840-ben fedezték fel, de az ásatások kezdetben meglehetősen kaotikusak voltak. Az urnákat rendszertelenül gyűjtötték, fedeleiket összekeverték, majd pusztán stílus alapján csoportosították. Százával sorakoztatták fel őket, mintha közönséget alkottak volna a Volumni-hipogeum előterében. A figyelemre méltó darabokat – feliratos, polikróm és domborműves urnákat – végül az Antiquariumban helyezték el.
A 19. században a Palazzone nekropolisz az olasz arisztokraták kedvelt túrista célpontja volt, de a 20. században háttérbe szorult. 1963-ban kezdődtek el a szakszerű ásatások, ám a fosztogatás ekkor sem szűnt meg: még az 1980-as években is kerültek a feketepiacra urnák a sírkamrákból.
Restaurálás és új felfedezések
Idén nyáron átfogó restaurálási program indult. Júliusban a Volumni-hipogeumot bezárták, és minden urnát átszállítottak az Antiquariumba. A restaurátorok megtisztították és megvizsgálták a darabokat, felfedezve elveszettnek hitt urnákat, és újra azonosítva rossz fedéllel ellátott példányokat. Ekkor került sor arra is, hogy évszázadok óta először belenézzenek a Medúza-urnába.
Az urna konzerválása és a terrakotta edények tudományos vizsgálata jelenleg is tart. A kutatók anyag- és szerves maradványokat keresnek, hogy kiderítsék, szolgáltak-e étel- vagy italáldozatokra, esetleg hamvakat őriztek-e. A munka végeztével a Medúza-urnát és edényeit az Umbriai Nemzeti Régészeti Múzeumban állítják ki, ahol a nagyközönség is megcsodálhatja az etruszkok különös örökségét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
