Magyar Napóleon, Hátra tábornok, vegyész, "áruló" – ki volt valójában Görgei Artúr?
2016. május 4. 13:28
Kell-e ma még foglalkoznunk Görgeivel?
Létezik-e ma Görgei-probléma? – tette fel a kérdést a konferenciát záró kerekasztal-beszélgetésen Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Mint ahogy magát kifejezte, egy idő után „kihalnak” a bizonyos állítások képviselői vagy – ahogyan Varga Benedek fogalmazott – egy-egy állítás már nem tartható tovább, így olykor érdemes zárójelbe tenni. Hermann szerint a klasszikus probléma, hogy áruló volt-e, a szakma szintjén már nem létezik. Ugyanakkor a vele kapcsolatos kérdések mindennap előjöhetnek vita formájában (például, hogy érdemes volt-e Budát 1849 tavaszán megostromolni). Hozzátette, az pedig a jövő szempontjából abszolút irreleváns, hogy ki mit ígért Aradon. „Lehetett mindkettő szent vagy áruló, az ezt követő eseményeken már nem lehetett változtatni” – mondta Hermann.
Csikány szerint sincs már ilyen probléma, pusztán szakmai szempontból érdemes megítélni a katonai pályafutását. Kedves Gyula szerint komoly ember már a századfordulón sem beszélt árulásról. Mint elmondta, a nemzeti emlékezet mindig politikai irányultságú, így nem tudhatjuk, mi jöhet néhány év múlva. Szerinte sohasem fog nyugvópontra jutni a kérdés, hiszen mindig kell egy felelős. Kossuth elérhetetlen, a többiek pedig kevésbé ismertek, így marad Görgei, aki tábornokként „emberek életével gazdálkodott”. Azonban aláhúzta, hogy az elmúlt évszázadokban egyszerűen nem lehet olyat felmutatni a történelemben, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen ütőképes sereget összehozzanak gyakorlatilag a semmiből.
Kedves szerint, ha Görgei elesett volna egy csatában, miközben még további magyarok ezreit a halálba viszi, a nemzeti mitológia szempontjából hős lenne, ám nem így történt. Felelősségtudat, etika – ezt kellene kiemelni szerinte Görgeivel és a világosi fegyverletétellel kapcsolatban. Ugyanakkor tény és való, mindig piszkálni fogják, hogy ezt jobban is lehetett volna csinálni, tette hozzá. Varga szerint hibás az a feltételezés, hogyha igaz dologért küzdünk, akkor mindenképpen győznünk kell, és ha ez nem sikerül, valakinek viselnie kell ennek a felelősségnek a súlyát. Emelt fővel kellene viselnünk a vereséget is, tette hozzá.
Csorba szerint a vereséget mindig meg kell magyarázni valahogy, és egy egész nemzet sohasem lehet bűnös. Megemlítette az utolsó öt nap „kutyakomédiája” folytán a pszichológiai fonalat is: mint mondta, a visszaemlékezések során gyakran megcsalhat az emlékezet, olyat is igaznak vélünk, ami meg sem történt, így a visszaemlékezések hazugságáról talán nem is érdemes beszélni. Kedves szerint hibás kiindulási alap a Görgei-Kossuth ellentét. Görgeinek nem volt lehetősége, hogy politikai ellenlábasa legyen Kossuthnak, őt maga a forradalom teremtette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
