Magyar Napóleon, Hátra tábornok, vegyész, "áruló" – ki volt valójában Görgei Artúr?
2016. május 4. 13:28
Professzor Görgei?
Riedel Miklós, az ELTE Kémiai Intézetének munkatársa Görgei Artúr szabadságharc előtti és utáni vegyészi tevékenységéről beszélt. A bécsi katonai iskoláját követően 1845-1848 között a későbbi hadvezér Prágában folytatta tanulmányait. J. Redtenbacher vegyészprofesszor asszisztense, tanítványa és jó barátja lett, akivel bányákat, kohókat, mezőgazdasági mintaüzemeket látogattak. Fegyelmezett, nélkülöző életmód (vacsorára semmit, reggelire egy darab kenyeret evett) és kitartó szorgalom jellemezte őt. A korban igen modern kutatási területnek számító szerves savakkal (kaprinsav, kapronsav, kaprilsav, laurinsav, mirrisztinsav), vagyis a zsírsavakkal foglalkozott, amely fontos ipari alapanyagként a szappangyártáshoz és gyertyagyártáshoz is elengedhetetlen volt.
Riedel szerint szép eredményeket ért el kutatása során, tévhit azonban, hogy ő fedezte fel a laurinsavat. Érdeme a sav kókuszdióolajban való kimutatása, valamint egy kiválasztási módszert kidolgozása. Mint megtudhattuk, nem a korban szokásos desztillációval, hanem a báriumsó oldhatósága segítségével oldotta meg a problémát. Továbbá Görgei nevéhez köthető a kaprinsav kimutatása, a laurinsav-tilészter előállítása, és az ő érdemének tudható be, hogy sikerült megcáfolni a kocinsav (C11) létét. (Ma már tudjuk, hogy csak páros szénatomszámú elemek vannak, így eleve nem is létezhetne.) Kutatásait összefoglaló dolgozata, amely 1848. május 21-én készült el szülőfalujában, Toporcon, az első magyar kémiai publikáció volt, amely megjelent egy rangos nemzetközi folyóiratban. Magyarul csupán 1907-ben adták ki.
Még 1847-ben egy meghívót kapott a lembergi egyetemre tansegédnek Rochleder, a konstitúciós kémia (koffein, stb.) egyik legfontosabb korabeli szereplője mellé. Nem fogadta el, döntése több okkal is magyarázható: megnősült, átvette birtokai vezetését, a szabadságharc miatt, illetve egyes vélemények szerint attól tartott, hogy nem tud annyit tanulni Rochleder mellett, mint Redtenbacher társaként. Ambiciózus kutatóként az volt a célja, hogy elnyeri a professzori címet. A szabadságharc után 1867-ben nem neki, hanem Nendtvich Károlynak sikerült e cél.
1848 előtt Bécsújhelyen és Prágában is járt fegyvergyár-látogatásokon, amit akár ipari kémkedésnek is hívhatunk, mondta a kutató. 1849-1867 között Klagenfurtban élt, ahol kedvelt tagja lett a klagenfurti egyetemi társaságnak, ennek ellenére igen szerényen, nehéz körülmények között élt családjával. 1851 tavaszán érkezett meg a 40 pengő bécsi akadémiai díj, amely Redtenbacher közbenjárásának tudható be. Később Theodor Moro textilgyárában dolgozott, később egy ehrenhausei alkoholpárlóban volt tanácsadó, majd egy Leoben melletti vasgyárban tevékenykedett, illetve egy világító gázgyár felállításának terve is a nevéhez köthető. Klagenfurti Iparegyesület titkáraként vegytani előadást is tartott, 1854-ben városi technikai tanoda kémiatanára lett volna, azonban a titkosrendőrség egy idő után általában megtiltotta neki ezen tevékenységeket.
A Klagenfurtban ma is számon tartott személyiség hazatérve műszaki tudásának megfelelő állást kívánt találni, kevés sikerrel: volt alkalmazott a Lánchíd Rt.-nél, egy bécsi bank erdélyi birtokát is igazgatta, majd végül visszavonult a visegrádi magányába.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
