Magellán útja: Az első földkerülő expedíció kalandjai és tragédiája

2025. március 19. 20:28 Múlt-kor

A kora-újkor valóságos aranykorként köszöntött Európa nyugati részére.  Bátor és vakmerő spanyol, portugál és olasz hajósok kísérelték meg a lehetetlent, számos hajóutat tettek az ismeretlenbe. A felfedezőket az alapvető kíváncsiság mellett, a mesés gazdagság lehetősége vezérelte. Európában a luxuscikkekért, mint a különböző fűszerek, a finom selymek, a kakaó, a cukor és a dohány temérdek aranyat fizettek.

Az 1500-as évek elején az ilyen jellegű távolsági kereskedelmet a Portugál Királyság tartotta a kezében, de más európai államok is részesülni akartak az elképesztő kincsekből.

Spanyolország előnyös földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően és a reconquista lezárultának következtében rendelkezett akkora gazdagsággal és annyi emberrel, hogy expedíciókat indítson a mesés keletre.

Magellán, a tökéletes jelölt

A korszakban Ferdinánd Magellán kiváló tengerész hírében állt, valamint mellette szólt a helyismeret, hiszen korábban hajózott már az Indiai-Óceánon. Így nem meglepő, hogy I. Károly spanyol király választása, az egyébként portugál származású hajósra esett.

A vakmerő Magellán halála

Az uralkodó csaknem háromszáz embert, és öt nagytestű, háromárbocos hajót biztosított számára. Azzal a feladattal bízta meg, hogy nyugat felől, feltételezett tengeri átjárón keresztül próbálja meg elérni Ázsiát.

Utazás az ismeretlenbe

Magellán és legénysége 1519. szeptember 20-án indult el Sevilla kikötőjéből. Az Atlanti-óceánon való átkelést nehezítették a gyakori tengeri viharok. Dél-Amerika Patagónia nevű vidékére 1520 tavaszán értek. Itt helyi őslakosokkal folytattak meglehetősen előnyös kereskedelmet: egyszerű kártyajáték során használatos kártya lapokat cseréltek friss húsra és egyéb élelemre.

Az út ennek ellenére nem volt egyszerű: a spanyol tisztek úgy gondolták, hogy a portugál kapitány a biztos halálba vezeti őket, ezért zendülést kíséreltek meg ellene. Magellán határozottságának köszönhetően gyorsan leszámolt a felkelés vezetőivel. A renegátok vezéreit büntetésül magukra hagyták az ismeretlen földrészen.

Nemcsak az emberi tényezővel kellett megküzdenie, hiszen a Santiago nevű hajója zátonyra futott a későbbi Argentína partjai mellett.

A nehézség ellenére a vállalkozást részleges siker koronázta. Dél-Amerika déli részén felfedezett egy csaknem 600 kilométer hosszú, keskeny tengeri átjárót: napjainkban az ő nevét viseli, és a Panama-csatorna mellett tekintélyes kereskedelmi forgalmat bonyolít le.

Magellán Viktória nevű hajója, mely egyedüliként tért vissza a viszontagságos útról

A szoroson való átkelés után viszont élelemhiány fenyegette az utazókat. A Csendes-óceánt átszelve kevés olyan szigetet találtak, mely friss víz vételezésére volt alkalmas. Így meg kellett elégedniük a rossz minőségű ívóvízzel és táplálékként a hajókon élő kicsiny négylábú potyautasokkal, a patkányokkal, melyek kizárólagos fogyasztása számos fertőző betegséghez, valamint skorbuthoz vezetett.

Halálos kitérő

1512 tavaszán Magellán és legénysége lettek az első európaiak, akik a Fülöp-szigetekre léptek. A portugál kapitány igyekezett megismerni a helyi őslakosokat és velük tolmács segítségével kapcsolatokat épített ki. Balszerencséjére azonban belekeveredett a helyi politikai konfliktusokba. A spanyolok, jóval fejlettebb fegyverekkel rendelkeztek, mint a helyi törzsek, azonban komoly létszámhátrányban voltak és elcsigázták őket a hosszú utazás fáradalmai. Így történt, hogy Magellán életét vesztette a Lapu-Lapu törzs ellen vívott mactan-i csatában.

Legénységét azonban ez sem tántorította el a küldetés teljesítésétől. Az életben maradt európaiak hajóikon gyorsan távoztak a Fülöp-szigetekről. Hamarosan elérték az áhított Maluku-szigeteket, ahol a kereskedelmi cikkeiket egzotikus fűszerekre cserélték, majd a legkisebb hajón, a Viktórián tértek haza Spanyolországba 1552. szeptember 6-án.