Lengyelországi szkíta erődítmény leleteiből nyílt régészeti kiállítás
2026. április 1. 16:03
Az elsőként azonosított lengyelországi szkíta településkomplexum, a Kr. e. 7–5. századi chotynieci földvár hétéves régészeti feltárásának eredményeit mutatja be a stalowa wola-i Regionális Múzeum újonnan megnyílt tárlata.
A „Földvár Chotyniecben. Szkítia nyugati kapuja” címet viselő kiállítás a Rzeszówi Egyetem Régészeti Intézete által végzett, Sylwester Czopek és Katarzyna Trybała-Zawiślak professzorok vezette ásatások legfontosabb tárgyi emlékeit tárja a nagyközönség elé.
A délkelet-lengyelországi Kárpátaljai vajdaságban azonosított lelőhely a régió egyik legjelentősebb kora vaskori régészeti felfedezése, amely az eddig ismertnél jóval nyugatabbra tolta ki a lovasnomád szkíta kultúra tartós befolyási övezetét. Monika Kuraś, a május végéig látogatható kiállítás koordinátora elmondta: a tárlat az erődítmény szerkezete mellett elsősorban a mindennapi élet és a hadviselés eszközeire fókuszál.
A kiállított műtárgyak között nagy számban szerepelnek a kora vaskori fegyverzet elemei, köztük bronz-, csont- és vasnyílhegyek. A gazdag leletanyag részét képezik az egykori elit presztízstárgyai és ékszerei is: fajanszgyöngyökből és bronz félgömbökből álló nyakékek, aranylemezek, valamint finoman megmunkált, csavart fejű bronztűk. A bemutató kiemelkedő darabja egy részleteiben rekonstruált antik görög borosamfora, amely a kis-ázsiai partvidéken fekvő Klazomenai műhelyeiben készült. A távolsági tengeri kereskedelemből származó luxuscikk mellett a helyi kerámiagyártás bizonyítékai, agyagorsók, orsógombok, valamint egy állatalakos (zoomorf) figura töredékei is megtekinthetők.
A szkíták nyugati terjeszkedése
A szkíták az eurázsiai sztyeppevidék indoiráni nyelvű, lovasnomád népessége voltak, akik a Kr. e. 8. századtól kezdve uralták a Fekete-tenger északi partvidékét. Mozgékonyságuk, összetett íjukra épülő harcmodoruk, fejlett fémművességük és állatstílusú művészetük a kora vaskorban óriási hatást gyakorolt az európai kultúrákra. Terjeszkedésük során behatoltak a Kárpát-medencébe is, ahol az őslakossággal interakcióba lépve alakították ki az úgynevezett Vekerzug-kultúrát.
A chotynieci erődítmény felfedezése azért számít történelmi mérföldkőnek, mert a modern régészettudomány korábban úgy vélte, hogy a szkíták a Kárpátok vonalától északra, a mai Lengyelország területén csupán elvétve, gyors portyázó hadjáratok során jelentek meg, és elsősorban a helyi lausitzi kultúra erődített telepeinek elpusztítói voltak.
A Chotyniecben feltárt hatalmas, mintegy 40 hektáros kiterjedésű, sáncokkal megerősített földvár és az ott talált leletegyüttes azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a szkíta kíséretű társadalmi elit tartósan megtelepedett a régióban. Az erődítmény nemcsak katonai támaszpontként, hanem a Fekete-tenger vidékével fenntartott kereskedelem – amint azt az anatóliai amfora is igazolja –, valamint a helyi földműves lakosság feletti politikai ellenőrzés központjaként, egyfajta "nyugati kapuként" funkcionált a Kr. e. 7. és 5. század között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
