Kultuszhellyé válhattak a vaskorban Szardínia titokzatos bronzkori tornyai
2026. május 14. 08:08 Múlt-kor
A bronzkori tornyok egy részét a vaskorban valószínűleg kultuszhelyként használták – állítja egy új interdiszciplináris tanulmány. A Tübingeni Egyetem munkatársa, Dr. Silvia Amicone által vezetett kutatás során a Szardínia középső részén található Nuraghe Barru toronykomplexumot vetették részletes vizsgálat alá a szakértők, ahol számos, rituális tevékenységre utaló leletet találtak.
Szardínia szigetén közel 7000 ún. nuraghi – vagyis bronzkori, masszív kőtorony – található, amelyek nagy részét Kr.e. 1700 és 1100 között emelték. Némelyikük csupán egyetlen toronyból, míg mások – például a Nuraghe Barru – több épületrészből állnak. A régészek jelenlegi álláspontja szerint ezeket a nem mindennapi építményeket védelmi célból emelhették, de természetesen az elit réteg rezidenciájaként, közösségi központként és rituális helyszínként is használhatták őket.
Nuraghe Barru cisszternája
Nuraghe Barru a történelmi Trexenta régióban található, Guamaggiore és Guasila települések közelében. A korábbi ásatások alapján feltételezhető, hogy a toronyegyüttest a középső vagy a késő bronzkorban építették.
A legújabb feltárások során a régészek egy olyan leletre bukkantak, ami megkérdőjelezte az építmény funkciójáról vallott korábbi nézeteket: az emlékmű nyugati falánál egy összetört kerámiaedényeket tartalmazó ciszterna került elő.
Dr. Chiara Pilo régész szerint a ciszterna alján olyan kerámiadarabokat találtak, amelyekben állati és emberi maradványokat helyeztek el egykor. A korsó-, amfora- és négyfülű edénymaradványokat tartalmazó ciszternát ráadásul mészkőlapokkal zárták le, ami megerősítette a kutatókban azt a feltételezést, hogy a bronzkorban egy tudatos rituálé része lehetett a leletegyüttes. Az Open Archaeology című folyóiratban megjelent tudományos közlemény szerint a szakértők legalább 23 edényt azonosítottak, amelyek jelentős részét – formája alapján – áldozatbemutatásra használhatták. Emellett a régészek azt is megállapították, hogy az edények többsége egy közeli, mintegy 10 kilométerre fekvő, illetve egy távolabbi, körülbelül 40 kilométerre lévő területről származhatott.
Egy több mint 3000 éves bronzkard
A tanulmány a ciszterna és a kerámiadarabok mellett egy 94 centiméter hosszú bronzkarddal, valamint három borotvára hasonlító bronztárggyal is foglalkozott. Ezek röntgenfluoreszcens elemzése kimutatta: rézben gazdag, alacsony óntartalmú ötvözetből készültek egykor. Ez a szokatlan összetétel alátámasztja azt az értelmezést, hogy inkább szimbolikus tárgyak voltak ezek is, nem pedig konkrét gyakorlati célokra használt eszközök.
Nuraghe Barru példája alapján a kutatók megállapították: a bronzkori tornyok a vaskorban sem veszítették el jelentőségüket, csupán spirituális funkciót kaptak a korábbi védelmi funkció helyett. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozták: egyáltalán nem biztos, hogy minden nuraghi szentéllyé vált a későbbi korokban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
