Erőszak nyomait azonosították egy ősi Homo sapiens állkapcsán
2026. július 13. 14:03 Múlt-kor
Egy 92-145 ezer évvel ezelőtt élt Homo sapiens állkapcsán azonosítottak éles fegyver okozta, gyógyulásnak indult sérülést - derül ki a spanyol Nemzeti Emberréfejlődés-kutató Központ (CENIEH) és a Tel-Aviv-i Egyetem kutatóinak legújabb tanulmányából. A nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy az izraeli Kafzeh-barlangból származó lelet nemcsak a középső paleolitikumban előforduló interperszonális erőszak ritka bizonyítéka, hanem a sérültekről való gondoskodás és a tudatos temetkezési szokások korai megjelenését is igazolja a Közel-Keleten.
A spanyol kutatóközpont és az izraeli egyetem munkatársai Ana Pantoja Pérez vezetésével a Kafzeh 25 (Qafzeh 25) azonosítójú fosszíliát vizsgálták meg makroszkopikus, mikroszkopikus, valamint nagy felbontású mikro-CT eljárásokkal. Az elemzések során egy olyan lineáris elváltozást fedeztek fel az alsó állkapcson és az egyik kisőrlőfog környékén, amely egyértelműen éles tárgytól származó traumára utal.
A csontszövet átépülésének nyomai ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a sérülés gyógyulásnak indult, vagyis a korai ember túlélte az incidenst. Bár egy esetleges baleset lehetősége nem zárható ki teljesen, a kutatók szerint a seb morfológiája leginkább az emberek közötti, szándékos erőszak következménye, ami kibővíti a középső paleolitikumból ismert fegyveres konfliktusok rendkívül szegényes leletanyagát.
A sérülés patológiája mellett a modern mikro-CT technológia segítségével a szakemberek korábban nem dokumentált fogászati kórképeket, köztük egy rejtett fogszuvasodást és zománcdefektusokat is azonosítottak az elhunytnál. A kutatás emellett egy kiterjedt tafonómiai – a maradványok lebomlásával és fosszilizálódásával foglalkozó – újraértékelést is magában foglalt.
Ez az elemzés egyértelműen kizárta, hogy a csontvázon ragadozóktól származó roncsolásos nyomok lennének, vagy hogy a test hosszú ideig a felszínen, az elemeknek kitéve hevert volna. Az anatómiai épség a kutatók szerint megerősíti, hogy az egyént halála után a közössége tudatosan temette el, ami tovább növeli a Kafzeh-barlang tudományos jelentőségét a Homo sapiens legkorábbi temetkezési gyakorlatainak vizsgálatában.
A most publikált eredmények jelentősége messze túlmutat a puszta orvosi megállapításokon, mivel az anatómiailag modern ember Afrikából történő korai kivándorlásának időszakába enged bepillantást. A 90-150 ezer évvel ezelőtti Levante régió kulcsfontosságú migrációs folyosó volt, ahol fajunk tagjai a területen élő neandervölgyi emberekkel is találkozhattak.
A gyógyult fegyveres sérülés, a fájdalmas fogászati problémák és a tudatos temetkezés együttes jelenléte arra utal, hogy ezek a korai közösségek már fejlett szociális hálóval rendelkeztek: képesek és hajlandók voltak heteken vagy hónapokon át ellátni a sérült, rágási nehézségekkel küzdő, munkaképtelen egyedeket. Ana Pantoja Pérez, a tanulmány első szerzője rámutatott: a Kafzeh 25 lelet komplex viselkedésformák - mint az erőszak, az empátia és a rituális halottkultusz - együttes meglétét bizonyítja, amelyek elengedhetetlen sarokkövei fajunk társadalmi és kulturális evolúciójának.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
