Kanizsai Miklós sírhelyét tárhatták fel az örvényeshegyi pálos kolostorban
2026. július 13. 13:21 Múlt-kor
Kiemelt jelentőségű temetkezési helyet, nagy valószínűséggel a kolostoralapító Kanizsai Miklós tárnokmester sírját tárták fel a zalacsány-örvényeshegyi pálos kolostor romjainál - derül ki a Zala Média legfrissebb tájékoztatásából. Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum régész-főmuzeológusának bejelentése szerint a felfedezés nemcsak a pálos rend 14. századi történetéhez szolgáltat új adatokat, hanem egy évszázados művészettörténeti rejtélyt, a kegyúr vörös márvány sírkövének sorsát is véglegesen tisztázhatja.
Az évek óta zajló ásatások legújabb szakaszában a szakemberek a templom oltára előtti térséget vizsgálták, ahol sikeresen azonosították a kegyúri sírhely maradványait. Bár a temetkezést a múltban megbolygatták és kifosztották, az eredeti kialakítás nyomai jól kivehetők maradtak. A sírkivágat alján, anatómiai helyzetében egy jobb alsó lábszárcsontot, a délnyugati sarokban pedig jelentősebb csontkoncentrációt találtak.
Az antropológiai vizsgálatokra váró maradványok feltételezhetően az 1404 márciusában elhunyt Kanizsai Miklós földi maradványai, aki Zsigmond király korának egyik legbefolyásosabb tisztségviselőjeként szolgált.
A sírhely azonosítását nagymértékben megerősítik az ott talált vörösmárvány töredékek, amelyek egyértelműen Kanizsai egykori sírkövéhez tartoznak. A monumentális sírlapot a 19. században emelték ki a helyéről, majd két részre törve különböző helyszínekre került: a felső része a Deák család közvetítésével Sopronba, míg az alsó része Zalaszentgróton keresztül az 1990-es években a nagykanizsai múzeumba jutott. A most előkerült, méretben pontosan illeszkedő apró márványszilánkok a felső elemből eddig hiányzó részeket pótolhatják, egyúttal fizikai bizonyítékot szolgáltatva a síremlék eredeti helyére.
A régészeti kutatás egy másik szelvényben a nyugati épületszárnyat is feltárta, ahol a szakemberek azonosították az egykori kerengő nyomait, valamint felszínre hozták a jó állapotban megmaradt padlószintet. Egy korábbi, a nyugati zárófal alatt merőlegesen futó fal alapozása a kolostorkomplexum több, egymást követő építési fázisát igazolja. A földmunkák során a szerzetesi élet és a liturgia beszédes tárgyi emlékei is napvilágot láttak: a kutatók könyvvereteket, könyvcsatokat, egy pecsétgyűrűfejet, valamint egy vasból kovácsolt harangnyelvet is katalogizálhattak.
Az örvényeshegyi - történelmi nevén örményesi - pálos kolostor az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend egyik jelentős dunántúli központja volt. Az első írásos forrásokban 1378-ban említett intézményt Kanizsai Miklós alapította, biztosítva a rend számára a szükséges birtokokat. A komplexum a középkor folyamán folyamatosan fejlődött, átvészelte a török hódoltság első évtizedeit, azonban a 16. század végétől a végvári harcok és a hódoltsági terület közelsége miatt elnéptelenedett és pusztulásnak indult.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
